Ugrás a fő tartalomra

Egy születésnap margójára

Nem is tudom, hol kezdjem... A tegnapi nap, csak egy állapot, meg siránkozhatnék, hogy milyen öreg vagyok, de egészen különleges, Istentől áldott nap volt! Tulajdonképpen nem is tegnap kezdődött, mert előző nap egy olyan ajándékot kaptam Diósjenőn, amibe benne volt az ajándékozó szíve, munkája. Reggel felkeltem, és kíváncsian vártam, mit fogok olvasni ezen a reggelen a Bibliából. Mert a legnagyobb ajándék mégiscsak az, hogy az Úr az Ő drága vérén megváltott, s ma szabadon mehetek hozzá bármikor, még pizsamában is reggel. Először is a Filippi 2:1-11 igét olvastam, "Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig." Csak azt a hálát éreztem, amit Ő tett értem, értünk, s most futhatok egy olyan életpályán, ahol ezt kell követnem. A tetteimet ne az határozza meg, hogy csak az önző érdekeim, hasznom hajtson, hanem másokat különbnek tartván magamnál megalázzam magam... Nagy dolgok előtt állok, hiszen részt veszek majd az őszi önkormányzati választásokon, és lám nem azt köti a lelkemre Isten, hogy hajrá, harcolj, hanem hogy mindenkit szolgálj, alázd meg magad. És most gondolj egy olyan emberre, akinél alábbvaló nincs a környezetedben. Rá is igaz, hogy őt is tartsd különbnek magadnál. Krisztus ezt tette és járj te is ezen az úton. Higgyétek el nagyon megörültem ennek. Cseri Kálmán Harmattcseppjeiből szólt az igazi kincs üzenete, aztán következett a mai ige is.  "Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell." (Ésaiás 48:17) Arról, hogy velünk az Isten, hogy vidd magaddal mindig, mert Ő vezetni akar téged is! Aztán tegnap együtt kirándulhattunk a családdal, mert gombázni akartunk.
Tudtam, hogy van egy erdő, ahová sokan járnak, de éppen ezért először nem akartam oda menni, mert ott biztos összeszedtek mindent. Így megjártunk két másik helyet, de tulajdonképpen gombát nem találtunk. Aztán jött az ominózus Soros-erdő, s már a parkoló autók sokasága is arra mutatott, hogy sok babér itt nem fog teremni nekünk. Kezdetben így is volt. Mindaddig míg rá nem jöttem, hogy ez is ajándék és mint minden ajándék ez is fölülről való. Csenden könyörögtem Jézushoz, hogy ha kedves előtte ajándékozzon meg minket ezzel. Egyszer csak elkezdett telni a kosár, s olyan kis szigeteket találtak meg a gyerekeim az erdőben, ahol előttünk még nem jártak, s a legfinomabb fiatal vargányák vártak csak ránk! Nem győztem hálát adni, miközben majd leszakadt a kezem a súly alatt... Este áldott beszélgetések, végig Istenben megpihenve, és ez a sok-sok jókívánság, amit kaptam... Éjfél után ágyba kerülve még utoljára összetettem a kezem, és valahogy az volt az érzésem, hogy kiváltságos vagyok, mert azt kaptam föntről, a szüleimtől, a gyerekeimtől, a feleségemtől, a tesvéreimtől és mindenkitől, amire igazán szüksége lehet az embernek a születésnapján. Nincs Ferrárim, házam, s lehet, hogy soha nem is lesz, de megvan mindenem, s valóva váltak a jó kívánságok: BOLDOG VAGYOK!
Tényleg nagyon hálás vagyok mindannyiotoknak, de leginkább had köszönjem meg Jézus Krisztusnak az én Uramnak, aki mindezt lehetővé tette.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nagymama emlékére

Vasárnap meghalt Nagymama. Gyermekeinknek csak egyszerűen "dédi". Elaludt, úgy ment át abba az országba, ahol nincs többé könny és gyász, fájdalom, vagy jajkiáltás. Ilyenkor számtalan okos dolgot szoktak mondani, visszaemlékeznek az életútra, amit itt a Földön bejárt. De 95 évet bejárni sem egyszerű! Mindebből pedig mit is láthatunk mi gyerekek? Néhány együtt töltött év, roppant kevés, mégis elég a példa okán! Hogy mi fémjelzi leginkább az ember életét nehéz megmondani. De ő képes volt az életét a családjának szentelni, hűséges társul szegődni férje mellé. Kálmán bácsi1935-ben a Balaton mellett nyaralva ismerte meg Kádár Lajos nagykanizsai lelkész Erzsébet leányát, dédit, akit 1937 augusztusában vett feleségül Pesten, a Kálvin téri templomban. Egész életében, munkájában segítője és támasza volt, ő mindketten pedagógusként mentek nyugdíjba. Négy leányt neveltek fel, akik a matematika és a vegyészet területén szereztek diplomát. Ennyi a száraz tények talaján. De az arc derűje,

Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács

Számomra az egyik legkedvesebb húsvéti vers Ámon az ács címmel Túrmezei Erzsébet verse. Megkísérlem úgy interpretálni számotokra, hogy érthető legyen. Gondolkozzunk el együtt rajta, hiszen azt a keresztet, ami durva és nehéz én is ácsoltam, nekem is készült. Keresési eredmények Internetes találatok Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács Két szálfát hoztak Ámon udvarára és szólt a főpap: „Ámon, jól figyelj: Kereszt legyen. Ne félj! Meglesz az ára. Durva, nehéz… Ne faragj rajt' sokat. Sürgős.” És Ámon munkához fogott. Fejszecsapások hullottak a fára. Akkor hajnalodott. Felkelt az asszony is, a gyermek is. „Édesapám, milyen két furcsa fa. Mi lesz belőle?” „Eriggy Salomé, ne is kérdezd!”– döbben föl az apa Kis Salomé vidáman elszalad. Milyen erős a nemrég béna láb! De jó is volt Jézushoz vinni őt, követve szívük halk sugallatát. Csodálatos volt az a pillanat! Ámon dolgozik. Készül a kereszt. Nehéz a szíve. Ki is hordja majd? Valami gyilkos, lator, lázadó ny

Ábrahám alkuja

Talán sokak előtt ismert a történet, hogy miután Ábrahám megtudja, hogy Sodoma városa ítélet előtt áll, megkísérel Istennel beszélni (Mózes I. 18:16-). Ez nem egy szokványos arab vagy zsidó alku, ahol a két fél kölcsönösen enged, majd pedig megállnak a számukra kedvező árnál. Ugyanis egy irányba haladnak mindketten. Ábrahámot magát is meglepheti, hogy a haragvó, mindenható Úr milyen könnyedén enged a beszélgetésükben. Ez csak egyféleképpen lehet, ha Isten mindenféle módon meg akarja menteni az ott élő embereket. Azokat, akik szinte kérkednek is bűneikkel, "bátran" vállalják másságukat, nincs előttük értéke a családi közösségnek, megtesznek mindent a pénzért, amáért, nem éreznek lelkiismeret furdalást, ha ölniük kell. Persze ez kissé általános, és mi ugye nem is vagyunk ilyenek. Azok biztos megérdemelték a sorsukat. De Isten sem azokról, sem pedig rólunk nem így gondolkodik. Tíz igaz emberért is megkönyörül a városon. És ekkor Ábrahám abba hagyja z alkudozást, hiszen mégiscsak