Egyszer megkértek, hogy keressek valamilyen verset nyugdíjazás alkalmából. Aztán még inkább írtam egyet. Egy konkrét személy számára íródott, így azt inkább ti döntsétek el, hogy milyen lett. A nyugalom díja Leszögezem, Nyugodt vagyok. Röhejes. Díjaznak azért, hogy otthon maradok. Kitolok Veletek: Unott azért sem leszek! Beosztom a pillanatot, Elfoglaltként sürgök-forgok, Konyhában gőz lebben, „Jaj, csak oda ne égjen a lebbencs!” De időpontot ne kérj! Ne is kérdezd miért! Várlak gonddal, lelkivel, Én meg átugrok egy bejglivel! Végre nem lesz időm Csak másokra, S istápolom Istvánom inkább, mint hogy foglalkoztasson saját nyavalyám. S ha valami mégis fáj? Csak eszembe jut a munkám! Hol naphosszat görnyedeztem, Ettől aztán szabad lettem! Hogy most kedvemre várakozzak, „betegen” ...
"Aki azért olvassa a Bibliát, hogy abban hibát találjon, hamar felismeri, hogy a Biblia talál hibát őbenne." Charles Haddon Spurgeon