Ugrás a fő tartalomra

Egy születésnap margójára

Nem is tudom, hol kezdjem... A tegnapi nap, csak egy állapot, meg siránkozhatnék, hogy milyen öreg vagyok, de egészen különleges, Istentől áldott nap volt! Tulajdonképpen nem is tegnap kezdődött, mert előző nap egy olyan ajándékot kaptam Diósjenőn, amibe benne volt az ajándékozó szíve, munkája. Reggel felkeltem, és kíváncsian vártam, mit fogok olvasni ezen a reggelen a Bibliából. Mert a legnagyobb ajándék mégiscsak az, hogy az Úr az Ő drága vérén megváltott, s ma szabadon mehetek hozzá bármikor, még pizsamában is reggel. Először is a Filippi 2:1-11 igét olvastam, "Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig." Csak azt a hálát éreztem, amit Ő tett értem, értünk, s most futhatok egy olyan életpályán, ahol ezt kell követnem. A tetteimet ne az határozza meg, hogy csak az önző érdekeim, hasznom hajtson, hanem másokat különbnek tartván magamnál megalázzam magam... Nagy dolgok előtt állok, hiszen részt veszek majd az őszi önkormányzati választásokon, és lám nem azt köti a lelkemre Isten, hogy hajrá, harcolj, hanem hogy mindenkit szolgálj, alázd meg magad. És most gondolj egy olyan emberre, akinél alábbvaló nincs a környezetedben. Rá is igaz, hogy őt is tartsd különbnek magadnál. Krisztus ezt tette és járj te is ezen az úton. Higgyétek el nagyon megörültem ennek. Cseri Kálmán Harmattcseppjeiből szólt az igazi kincs üzenete, aztán következett a mai ige is.  "Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell." (Ésaiás 48:17) Arról, hogy velünk az Isten, hogy vidd magaddal mindig, mert Ő vezetni akar téged is! Aztán tegnap együtt kirándulhattunk a családdal, mert gombázni akartunk.
Tudtam, hogy van egy erdő, ahová sokan járnak, de éppen ezért először nem akartam oda menni, mert ott biztos összeszedtek mindent. Így megjártunk két másik helyet, de tulajdonképpen gombát nem találtunk. Aztán jött az ominózus Soros-erdő, s már a parkoló autók sokasága is arra mutatott, hogy sok babér itt nem fog teremni nekünk. Kezdetben így is volt. Mindaddig míg rá nem jöttem, hogy ez is ajándék és mint minden ajándék ez is fölülről való. Csenden könyörögtem Jézushoz, hogy ha kedves előtte ajándékozzon meg minket ezzel. Egyszer csak elkezdett telni a kosár, s olyan kis szigeteket találtak meg a gyerekeim az erdőben, ahol előttünk még nem jártak, s a legfinomabb fiatal vargányák vártak csak ránk! Nem győztem hálát adni, miközben majd leszakadt a kezem a súly alatt... Este áldott beszélgetések, végig Istenben megpihenve, és ez a sok-sok jókívánság, amit kaptam... Éjfél után ágyba kerülve még utoljára összetettem a kezem, és valahogy az volt az érzésem, hogy kiváltságos vagyok, mert azt kaptam föntről, a szüleimtől, a gyerekeimtől, a feleségemtől, a tesvéreimtől és mindenkitől, amire igazán szüksége lehet az embernek a születésnapján. Nincs Ferrárim, házam, s lehet, hogy soha nem is lesz, de megvan mindenem, s valóva váltak a jó kívánságok: BOLDOG VAGYOK!
Tényleg nagyon hálás vagyok mindannyiotoknak, de leginkább had köszönjem meg Jézus Krisztusnak az én Uramnak, aki mindezt lehetővé tette.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vers a kézről

Az egyetemes imahét nyitó áhítatán Rétságon elhangzott verset szeretném itt közzé tenni. KÉZ Furcsa kéz az emberé… Mindent tud, mindent akar, mindent kér. Kinyújtva int feléd. Hozzád szól, néked szolgál. Furcsa kéz az emberé… Öl, gyilkol, fenyeget, épít, Majd romba dönt, Alkot, de hasztalan, görcsösen összeszorul. Ismered-e az Isten kezét? Mely hatalmas, erővel teljes, Hegyeket mozgat, teremt, újjáépít. Ez a kéz formálta a Földet, A Napot, vizeket… Állatok seregei nőttek ki belőle. Erejével megrengeti a világot, Előtte nem áll meg semmi, Nincsen nálánál nagyobb. Embert formáló tökéletes kezek. Láttad-e már az Ő kezét? Véresen, szögekkel átütve, Fájdalomtól remegőn, Láttad-e? Érezted kezei melegét, És finom, jóleső simogatását, Mely megnyugtat, békéltet. Terhek alatt roskadót megpihenteti, Beteget gondoz, ápol, támogat. Ez a kéz ölel szeretetével körül, S eláraszt érdemtelenül dicsérettel, Miközben lágyan válladra kerülnek A gondos Atyai kezek. Ércsziklaként vesz körül, mely Áttörhetetl...

Meghalt Molnár Zsigmond lelkipásztor...

Zajlik az X-faktor, a Fölszállott a páva verseny és még ki tudja mi minden. Esik az eső, borús, hideg idő. De én nem tudok másra gondolni, hogy hazahívta az Úr Molnár Zsigmond lelkipásztort. Egy égő lelkű, színmagyar, a juhokra vigyázó pásztorért hullajtja könnyeit kint az eső, bent meg a szívem. Molnár Zsigmond lelkipásztor a balassagyarmati evangelizáción Messziről köszöntötte a gyülekezeti tagokat, ismerősöket, ismeretleneket, és mindenkihez volt egy jó szava. Magánál, vagy a családjánál előbbre helyezte Megváltója ügyét, a kirendelt eszközöket, pénzt a rá bízott gyülekezetek építésére használta.  Kérdezhetnénk, hogy Isten miért engedi meg, hogy a fiatal szolgája ilyen óriási betegségben szenvedjen, majd haljon meg. Mert bár látszólag a rák győzött, de ez alatt a több, mint hét éves küzdelem alatt nem láttuk őt szomorkodni, vagy csak önmagára figyelni. Betegeket látogatott, vagy éppen ha maga is kezelésekre járt, ott is hirdette az evangéliumot korra, nemre, foglalkozás...

Nagymama emlékére

Vasárnap meghalt Nagymama. Gyermekeinknek csak egyszerűen "dédi". Elaludt, úgy ment át abba az országba, ahol nincs többé könny és gyász, fájdalom, vagy jajkiáltás. Ilyenkor számtalan okos dolgot szoktak mondani, visszaemlékeznek az életútra, amit itt a Földön bejárt. De 95 évet bejárni sem egyszerű! Mindebből pedig mit is láthatunk mi gyerekek? Néhány együtt töltött év, roppant kevés, mégis elég a példa okán! Hogy mi fémjelzi leginkább az ember életét nehéz megmondani. De ő képes volt az életét a családjának szentelni, hűséges társul szegődni férje mellé. Kálmán bácsi1935-ben a Balaton mellett nyaralva ismerte meg Kádár Lajos nagykanizsai lelkész Erzsébet leányát, dédit, akit 1937 augusztusában vett feleségül Pesten, a Kálvin téri templomban. Egész életében, munkájában segítője és támasza volt, ő mindketten pedagógusként mentek nyugdíjba. Négy leányt neveltek fel, akik a matematika és a vegyészet területén szereztek diplomát. Ennyi a száraz tények talaján. De az arc derűje,...