Nem is tudom, hol kezdjem... A tegnapi nap, csak egy állapot, meg siránkozhatnék, hogy milyen öreg vagyok, de egészen különleges, Istentől áldott nap volt! Tulajdonképpen nem is tegnap kezdődött, mert előző nap egy olyan ajándékot kaptam Diósjenőn, amibe benne volt az ajándékozó szíve, munkája. Reggel felkeltem, és kíváncsian vártam, mit fogok olvasni ezen a reggelen a Bibliából. Mert a legnagyobb ajándék mégiscsak az, hogy az Úr az Ő drága vérén megváltott, s ma szabadon mehetek hozzá bármikor, még pizsamában is reggel. Először is a Filippi 2:1-11 igét olvastam, "Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta
magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig." Csak azt a hálát éreztem, amit Ő tett értem, értünk, s most futhatok egy olyan életpályán, ahol ezt kell követnem. A tetteimet ne az határozza meg, hogy csak az önző érdekeim, hasznom hajtson, hanem másokat különbnek tartván magamnál megalázzam magam... Nagy dolgok előtt állok, hiszen részt veszek majd az őszi önkormányzati választásokon, és lám nem azt köti a lelkemre Isten, hogy hajrá, harcolj, hanem hogy mindenkit szolgálj, alázd meg magad. És most gondolj egy olyan emberre, akinél alábbvaló nincs a környezetedben. Rá is igaz, hogy őt is tartsd különbnek magadnál. Krisztus ezt tette és járj te is ezen az úton. Higgyétek el nagyon megörültem ennek.
Cseri Kálmán Harmattcseppjeiből szólt az igazi kincs üzenete, aztán következett a mai ige is. "Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened,
ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell." (Ésaiás 48:17) Arról, hogy velünk az Isten, hogy vidd magaddal mindig, mert Ő vezetni akar téged is! Aztán tegnap együtt kirándulhattunk a családdal, mert gombázni akartunk.
Tudtam, hogy van egy erdő, ahová sokan járnak, de éppen ezért először nem akartam oda menni, mert ott biztos összeszedtek mindent. Így megjártunk két másik helyet, de tulajdonképpen gombát nem találtunk. Aztán jött az ominózus Soros-erdő, s már a parkoló autók sokasága is arra mutatott, hogy sok babér itt nem fog teremni nekünk. Kezdetben így is volt. Mindaddig míg rá nem jöttem, hogy ez is ajándék és mint minden ajándék ez is fölülről való. Csenden könyörögtem Jézushoz, hogy ha kedves előtte ajándékozzon meg minket ezzel. Egyszer csak elkezdett telni a kosár, s olyan kis szigeteket találtak meg a gyerekeim az erdőben, ahol előttünk még nem jártak, s a legfinomabb fiatal vargányák vártak csak ránk! Nem győztem hálát adni, miközben majd leszakadt a kezem a súly alatt... Este áldott beszélgetések, végig Istenben megpihenve, és ez a sok-sok jókívánság, amit kaptam... Éjfél után ágyba kerülve még utoljára összetettem a kezem, és valahogy az volt az érzésem, hogy kiváltságos vagyok, mert azt kaptam föntről, a szüleimtől, a gyerekeimtől, a feleségemtől, a tesvéreimtől és mindenkitől, amire igazán szüksége lehet az embernek a születésnapján. Nincs Ferrárim, házam, s lehet, hogy soha nem is lesz, de megvan mindenem, s valóva váltak a jó kívánságok: BOLDOG VAGYOK!
Tényleg nagyon hálás vagyok mindannyiotoknak, de leginkább had köszönjem meg Jézus Krisztusnak az én Uramnak, aki mindezt lehetővé tette.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSa7CQO05jTJjhL1hMsQoO2OwHnFSGzmiWizUOz02rlvDRW2QsIKLCYTRSiNp68njOSMVA0q4JdLRlEVV2ccvIHirgxRwN5EWGLJWB-IVSbFxSTOpgUq-nF7HauCITYpAjZcKfcqhM_xc/s1600/79690950.jpg)
Tényleg nagyon hálás vagyok mindannyiotoknak, de leginkább had köszönjem meg Jézus Krisztusnak az én Uramnak, aki mindezt lehetővé tette.