Egy keresztyén gondolatai

Nagyon komoly harc lehet minden nap úgy felkelni, hogy nekiinduljak, ne fáradjak bele. Megmaradjon a jó kedvem, tudjak figyelni a társamra, és nemcsak magamra gondoljak, meg arra az idegen valamire. Igen Anya túl jutott a kemoterápián, de most sem hagyják nyugodni, hiszen folyamatosan veszi fel a sugárkezeléseket. Elmondása szerint ez nem fájdalmas, nem tart túl hosszú ideig maga a kezelés, de az utazás várakozás annál inkább megviseli őt. Ja kérem, a magyar egészségügy karmaiba kerülni, nem egyszerű próbatétel. Sokat gondolok rá imádságban. Istennek mindig is volt és ma is van hatalma meggyógyítani teljesen, végérvényesen. Nem tört össze a pszihéje, viseli a terheit. Ha velünk van jókedvű, mosolygós, folyton szeretnénk éreztetni Vele, hogy nagyon fontos mindannyiunk számára. (folyt.köv.)

Természetesen sok dolog történt az utolsó bejegyzés óta. Bevallom elsősorban a munkám miatt, nemigen tudok mással foglalkozni, sok esetben a családi dolgokkal sem, nemhogy a saját blogommal. Ha hasonlóképpen éltek, kérlek írjatok! Édesanyám kórházi kezelésekre jár. Sajnos mindkét mellében rosszindulatú daganat volt. Igen súlyos ezek kezelése, és magamban igen sokat hadakoztam, hogy csak ilyen drasztikus beavatkozásokkal lehet valamilyen eredményre jutni? Meggyőződésem, hogy sokkal fontosabb a mentális, illetve a fizikai állapot, mint az, hogy minden egyes sejtet sikerült-e kiirtani az adott pillanatban. Persze ha egyszer én kerülök hasonló helyzetbe, vajon tudok-e ilyen bátor lenni, eltökélt, nem érint meg majd igazán a halál szele. Ma könnyen mondom, hogy nem félek a haláltól. Tudom, hogy a halálom után ott leszek az én hűséges megváltómnál Jézus Krisztusnál, akinek egyedüli érdeme, hogy a menyország felé indulhatok. De már most egészen bizonyosan megérint, a feleségem, gyermekeim sor...