Nagyon komoly harc lehet minden nap úgy felkelni, hogy nekiinduljak, ne fáradjak bele. Megmaradjon a jó kedvem, tudjak figyelni a társamra, és nemcsak magamra gondoljak, meg arra az idegen valamire. Igen Anya túl jutott a kemoterápián, de most sem hagyják nyugodni, hiszen folyamatosan veszi fel a sugárkezeléseket. Elmondása szerint ez nem fájdalmas, nem tart túl hosszú ideig maga a kezelés, de az utazás várakozás annál inkább megviseli őt. Ja kérem, a magyar egészségügy karmaiba kerülni, nem egyszerű próbatétel. Sokat gondolok rá imádságban. Istennek mindig is volt és ma is van hatalma meggyógyítani teljesen, végérvényesen. Nem tört össze a pszihéje, viseli a terheit. Ha velünk van jókedvű, mosolygós, folyton szeretnénk éreztetni Vele, hogy nagyon fontos mindannyiunk számára. (folyt.köv.)
Vasárnap meghalt Nagymama. Gyermekeinknek csak egyszerűen "dédi". Elaludt, úgy ment át abba az országba, ahol nincs többé könny és gyász, fájdalom, vagy jajkiáltás. Ilyenkor számtalan okos dolgot szoktak mondani, visszaemlékeznek az életútra, amit itt a Földön bejárt. De 95 évet bejárni sem egyszerű! Mindebből pedig mit is láthatunk mi gyerekek? Néhány együtt töltött év, roppant kevés, mégis elég a példa okán! Hogy mi fémjelzi leginkább az ember életét nehéz megmondani. De ő képes volt az életét a családjának szentelni, hűséges társul szegődni férje mellé. Kálmán bácsi1935-ben a Balaton mellett nyaralva ismerte meg Kádár Lajos nagykanizsai lelkész Erzsébet leányát, dédit, akit 1937 augusztusában vett feleségül Pesten, a Kálvin téri templomban. Egész életében, munkájában segítője és támasza volt, ő mindketten pedagógusként mentek nyugdíjba. Négy leányt neveltek fel, akik a matematika és a vegyészet területén szereztek diplomát. Ennyi a száraz tények talaján. De az arc derűje,...