Nagyon komoly harc lehet minden nap úgy felkelni, hogy nekiinduljak, ne fáradjak bele. Megmaradjon a jó kedvem, tudjak figyelni a társamra, és nemcsak magamra gondoljak, meg arra az idegen valamire. Igen Anya túl jutott a kemoterápián, de most sem hagyják nyugodni, hiszen folyamatosan veszi fel a sugárkezeléseket. Elmondása szerint ez nem fájdalmas, nem tart túl hosszú ideig maga a kezelés, de az utazás várakozás annál inkább megviseli őt. Ja kérem, a magyar egészségügy karmaiba kerülni, nem egyszerű próbatétel. Sokat gondolok rá imádságban. Istennek mindig is volt és ma is van hatalma meggyógyítani teljesen, végérvényesen. Nem tört össze a pszihéje, viseli a terheit. Ha velünk van jókedvű, mosolygós, folyton szeretnénk éreztetni Vele, hogy nagyon fontos mindannyiunk számára. (folyt.köv.)
Az egyetemes imahét nyitó áhítatán Rétságon elhangzott verset szeretném itt közzé tenni. KÉZ Furcsa kéz az emberé… Mindent tud, mindent akar, mindent kér. Kinyújtva int feléd. Hozzád szól, néked szolgál. Furcsa kéz az emberé… Öl, gyilkol, fenyeget, épít, Majd romba dönt, Alkot, de hasztalan, görcsösen összeszorul. Ismered-e az Isten kezét? Mely hatalmas, erővel teljes, Hegyeket mozgat, teremt, újjáépít. Ez a kéz formálta a Földet, A Napot, vizeket… Állatok seregei nőttek ki belőle. Erejével megrengeti a világot, Előtte nem áll meg semmi, Nincsen nálánál nagyobb. Embert formáló tökéletes kezek. Láttad-e már az Ő kezét? Véresen, szögekkel átütve, Fájdalomtól remegőn, Láttad-e? Érezted kezei melegét, És finom, jóleső simogatását, Mely megnyugtat, békéltet. Terhek alatt roskadót megpihenteti, Beteget gondoz, ápol, támogat. Ez a kéz ölel szeretetével körül, S eláraszt érdemtelenül dicsérettel, Miközben lágyan válladra kerülnek A gondos Atyai kezek. Ércsziklaként vesz körül, mely Áttörhetetl...