Természetesen sok dolog történt az utolsó bejegyzés óta. Bevallom elsősorban a munkám miatt, nemigen tudok mással foglalkozni, sok esetben a családi dolgokkal sem, nemhogy a saját blogommal. Ha hasonlóképpen éltek, kérlek írjatok!
Édesanyám kórházi kezelésekre jár. Sajnos mindkét mellében rosszindulatú daganat volt. Igen súlyos ezek kezelése, és magamban igen sokat hadakoztam, hogy csak ilyen drasztikus beavatkozásokkal lehet valamilyen eredményre jutni? Meggyőződésem, hogy sokkal fontosabb a mentális, illetve a fizikai állapot, mint az, hogy minden egyes sejtet sikerült-e kiirtani az adott pillanatban. Persze ha egyszer én kerülök hasonló helyzetbe, vajon tudok-e ilyen bátor lenni, eltökélt, nem érint meg majd igazán a halál szele. Ma könnyen mondom, hogy nem félek a haláltól. Tudom, hogy a halálom után ott leszek az én hűséges megváltómnál Jézus Krisztusnál, akinek egyedüli érdeme, hogy a menyország felé indulhatok. De már most egészen bizonyosan megérint, a feleségem, gyermekeim sorsa, akiknek nehéz vígaszuk lesz.
Édesanyám küzdelme példás. Valahogy minket is úgy nevelt, hogy nem kell nyavajogni, a fájdalmakat illik tűrni, és az orvosnak szót kell fogadni. Most ezt mutatja be be példás odaadással. Az Ő édesanyja, nagymama is ilyen volt. A kemoterápiától megkopaszodva, kicsit testileg megtörve is szép, öröm ránézni, és úgy szeretném kihasználni a perceket, amit vele lehet tölteni!
Édesanyám kórházi kezelésekre jár. Sajnos mindkét mellében rosszindulatú daganat volt. Igen súlyos ezek kezelése, és magamban igen sokat hadakoztam, hogy csak ilyen drasztikus beavatkozásokkal lehet valamilyen eredményre jutni? Meggyőződésem, hogy sokkal fontosabb a mentális, illetve a fizikai állapot, mint az, hogy minden egyes sejtet sikerült-e kiirtani az adott pillanatban. Persze ha egyszer én kerülök hasonló helyzetbe, vajon tudok-e ilyen bátor lenni, eltökélt, nem érint meg majd igazán a halál szele. Ma könnyen mondom, hogy nem félek a haláltól. Tudom, hogy a halálom után ott leszek az én hűséges megváltómnál Jézus Krisztusnál, akinek egyedüli érdeme, hogy a menyország felé indulhatok. De már most egészen bizonyosan megérint, a feleségem, gyermekeim sorsa, akiknek nehéz vígaszuk lesz.
Édesanyám küzdelme példás. Valahogy minket is úgy nevelt, hogy nem kell nyavajogni, a fájdalmakat illik tűrni, és az orvosnak szót kell fogadni. Most ezt mutatja be be példás odaadással. Az Ő édesanyja, nagymama is ilyen volt. A kemoterápiától megkopaszodva, kicsit testileg megtörve is szép, öröm ránézni, és úgy szeretném kihasználni a perceket, amit vele lehet tölteni!