Az egyetemes imahét nyitó áhítatán Rétságon elhangzott verset szeretném itt közzé tenni.
KÉZ
Furcsa kéz az emberé…
Mindent tud, mindent akar, mindent kér.
Kinyújtva int feléd.
Hozzád szól, néked szolgál.
Furcsa kéz az emberé…
Öl, gyilkol, fenyeget, épít,
Majd romba dönt,
Alkot, de hasztalan, görcsösen összeszorul.
Ismered-e az Isten kezét?
Mely hatalmas, erővel teljes,
Hegyeket mozgat, teremt, újjáépít.
Ez a kéz formálta a Földet,
A Napot, vizeket…
Állatok seregei nőttek ki belőle.
Erejével megrengeti a világot,
Előtte nem áll meg semmi,
Nincsen nálánál nagyobb.
Embert formáló tökéletes kezek.
Láttad-e már az Ő kezét?
Véresen, szögekkel átütve,
Fájdalomtól remegőn,
Láttad-e?
Érezted kezei melegét,
És finom, jóleső simogatását,
Mely megnyugtat, békéltet.
Terhek alatt roskadót megpihenteti,
Beteget gondoz, ápol, támogat.
Ez a kéz ölel szeretetével körül,
S eláraszt érdemtelenül dicsérettel,
Miközben lágyan válladra kerülnek
A gondos Atyai kezek.
Ércsziklaként vesz körül, mely
Áttörhetetlen akadály az ordító oroszlánnak.
Mindent ad kimondhatatlan kegyelméből,
Ezzel a gyógyító tenyérrel.
A mocsokban, nyomorban ülve is látod,
Irgalmas kezekkel nyúl feléd egy szempár.
Nyújtja, várja, hogy elveszed
A neked szánt ajándéksereget.
Ily erős kéz és nem tör össze engem!
Óvatosan fog, vigyázva, mint kisfiú
Törékeny porcelán figurát, és visz-visz
Oda, hol tudja üdvösség vár.
Láttad-e már ezt a kezet?
A vérezőt, szegekkel átütöttet,
A kereszten függő, fájdalomtól meggyötört,
Görcsberándult kezet;
Könnyeidtől láttad-e?
Mindent tud, mindent akar, mindent kér.
Kinyújtva int feléd.
Hozzád szól, néked szolgál.
Furcsa kéz az emberé…
Öl, gyilkol, fenyeget, épít,
Majd romba dönt,
Alkot, de hasztalan, görcsösen összeszorul.
Ismered-e az Isten kezét?
Mely hatalmas, erővel teljes,
Hegyeket mozgat, teremt, újjáépít.
Ez a kéz formálta a Földet,
A Napot, vizeket…
Állatok seregei nőttek ki belőle.
Erejével megrengeti a világot,
Előtte nem áll meg semmi,
Nincsen nálánál nagyobb.
Embert formáló tökéletes kezek.
Láttad-e már az Ő kezét?
Véresen, szögekkel átütve,
Fájdalomtól remegőn,
Láttad-e?
Érezted kezei melegét,
És finom, jóleső simogatását,
Mely megnyugtat, békéltet.
Terhek alatt roskadót megpihenteti,
Beteget gondoz, ápol, támogat.
Ez a kéz ölel szeretetével körül,
S eláraszt érdemtelenül dicsérettel,
Miközben lágyan válladra kerülnek
A gondos Atyai kezek.
Ércsziklaként vesz körül, mely
Áttörhetetlen akadály az ordító oroszlánnak.
Mindent ad kimondhatatlan kegyelméből,
Ezzel a gyógyító tenyérrel.
A mocsokban, nyomorban ülve is látod,
Irgalmas kezekkel nyúl feléd egy szempár.
Nyújtja, várja, hogy elveszed
A neked szánt ajándéksereget.
Ily erős kéz és nem tör össze engem!
Óvatosan fog, vigyázva, mint kisfiú
Törékeny porcelán figurát, és visz-visz
Oda, hol tudja üdvösség vár.
Láttad-e már ezt a kezet?
A vérezőt, szegekkel átütöttet,
A kereszten függő, fájdalomtól meggyötört,
Görcsberándult kezet;
Könnyeidtől láttad-e?