Vasárnap meghalt Nagymama. Gyermekeinknek csak egyszerűen "dédi". Elaludt, úgy ment át abba az országba, ahol nincs többé könny és gyász, fájdalom, vagy jajkiáltás. Ilyenkor számtalan okos dolgot szoktak mondani, visszaemlékeznek az életútra, amit itt a Földön bejárt. De 95 évet bejárni sem egyszerű! Mindebből pedig mit is láthatunk mi gyerekek? Néhány együtt töltött év, roppant kevés, mégis elég a példa okán! Hogy mi fémjelzi leginkább az ember életét nehéz megmondani. De ő képes volt az életét a családjának szentelni, hűséges társul szegődni férje mellé. Kálmán bácsi1935-ben a Balaton mellett nyaralva ismerte meg Kádár Lajos nagykanizsai lelkész Erzsébet leányát, dédit, akit 1937 augusztusában vett feleségül
Pesten, a Kálvin téri templomban. Egész életében, munkájában segítője és támasza volt, ő mindketten pedagógusként mentek nyugdíjba. Négy leányt neveltek fel, akik a matematika és a vegyészet területén szereztek diplomát. Ennyi a száraz tények talaján. De az arc derűje, békés nyugalma mindenki számára kézzelfoghatóvá tette, ha találkozott vele, ő (ők) mások. Mert tudnak szeretni, örülni az aprónak látszó kis dolgoknak is, szeretni a nehézségek ellenére is, keresni mások javát akkor is, ha nekünk lenne szükségünk nagy dolgokra.. Ha beléptél a dobozi utcai egyszerű polgári enteriőrbe, megcsapott a régi "békebeli idők" hangulatát, illatát árasztó tárgyak melege, és visszavittek egy "jobb" korba, ahol talán még volt időnk egymásra. Az utolsó évekig maga készített szörpökkel, és gyümölcslekvárok (RIMÁRIB, KÖSZESZI feliratú üvegek) különös keverékével, no meg finom süteményekkel fogadta a betérő vendégeket, unokákat. Vezetett egy "aranynaplót", aminek az első bejegyzése édesanyjától származik -1932-ből - egy életre szóló útravalóval:"Keresd az igazat a szépet S a jót gyakorold. Ennél nagyobbat nem adhat az élet, Míg ölébe hord..."
Az édesapja pedig így indította útjára:
Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik [az] [ő] végzése szerint hivatalosak. (Róm 8:28)
Vésd e szent ígéket szívedbe és kövesd híven, hogy feltalálhasd boldogságodat. Ezt kívánja szeretettel édesapád.
A kívánság teljesült, mert az Isten ígéjének átformáló ereje végig munkálkodott Erzsike néniben és elérte célját. Sokan írtak bele aztán, akik megfordultak a kedves hajlékokban, ahol a vendéglátást nem a lucullusi ételek, hanem az adni akarás szeretete töltötte be. Egy pici emléket szerettem volna állítani Neki, hogy ne a fájdalom, s az űr maradjon utána, hanem a pici, tiszta szemekből áradó, életigenlő (öröklétet!) mosolya. Várjuk a majdani találkozást, amikor keresztyének egész seregével dicsőítjük majd megváltó Urunkat.
Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket. (Zsid 13:7)