Legszívesebben elmondanám mindenkinek, aki valakit elvesztett, és gyászol, hogy van tovább még akkor is, ha most kibírhatatlanul fáj. A maiige.hu-n találtam éppen mára a következőket:
Illés és Elizeus együtt voltak, amikor „…hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. Elizeus … azután nem látta őt többé…” (2Királyok 2:11-12). Oswald Chambers írja: „Nem baj, ha az Illésedtől függsz, amíg Isten őt rendeli melléd. De Istennek nem az a szándéka, hogy maradjon, és bár azt akarod majd mondani: »Nem tudom folytatni«, mégis folytatnod kell.” Vannak idők az életben, amikor egyedül kell továbbmennünk, és Istentől kell erőt merítenünk ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni. Íme három bibliai példa: 1) Egyedül a Jordánnál. Itt Elizeus „fogta Illésnek a leesett palástját, ráütött azzal a vízre, és… az kettévált, Elizeus pedig átment rajta” (2Királyok 2:14). A Jordán folyó a halált jelképezi. Amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, és akire támaszkodtál, azt kérdezed: „Hogy menjek tovább egyedül?” Nem vagy egyedül, Isten veled van! 2) Egyedül Jerikóban. Itt Isten felhasználta Elizeust, hogy megtisztítsa a város mérgezett vizét (2Királyok 2:19-22). Nem kis feladat! Nem vagy biztos benne, hogy rád szabták. Ilyenkor mondja Isten neked is azt, amit Józsuénak mondott, amikor ő lett Izráel vezetője: „…Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam…” (Józsué 1:5). 3) Egyedül Bételben. Itt Elizeust nyilvánosan megszégyenítették, de Isten igazolta őt (2Királyok 2:23-24). Bétel azt jelenti: „Isten háza”; ide megyünk erőért, bár az emberek gyakran csalódást okoznak. Mégis tovább kell mennünk Istennel, tudva, hogy ő sohasem fog cserbenhagyni. Richard Exley mondta: „Ha gyakran jöttünk Istenhez a napfényben, akkor remegő lábaink meg fogják találni az ismerős ösvényt a legsötétebb éjszakában is, mert már a második természetünkké vált az, hogy Hozzá megyünk.”
A szerettünk elvesztéséből fakadó fájdalmat, csak akkor tudjuk elviselni, ha látjuk honnan jöttünk, s miért, s hová megyünk...
Illés és Elizeus együtt voltak, amikor „…hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. Elizeus … azután nem látta őt többé…” (2Királyok 2:11-12). Oswald Chambers írja: „Nem baj, ha az Illésedtől függsz, amíg Isten őt rendeli melléd. De Istennek nem az a szándéka, hogy maradjon, és bár azt akarod majd mondani: »Nem tudom folytatni«, mégis folytatnod kell.” Vannak idők az életben, amikor egyedül kell továbbmennünk, és Istentől kell erőt merítenünk ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni. Íme három bibliai példa: 1) Egyedül a Jordánnál. Itt Elizeus „fogta Illésnek a leesett palástját, ráütött azzal a vízre, és… az kettévált, Elizeus pedig átment rajta” (2Királyok 2:14). A Jordán folyó a halált jelképezi. Amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, és akire támaszkodtál, azt kérdezed: „Hogy menjek tovább egyedül?” Nem vagy egyedül, Isten veled van! 2) Egyedül Jerikóban. Itt Isten felhasználta Elizeust, hogy megtisztítsa a város mérgezett vizét (2Királyok 2:19-22). Nem kis feladat! Nem vagy biztos benne, hogy rád szabták. Ilyenkor mondja Isten neked is azt, amit Józsuénak mondott, amikor ő lett Izráel vezetője: „…Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam…” (Józsué 1:5). 3) Egyedül Bételben. Itt Elizeust nyilvánosan megszégyenítették, de Isten igazolta őt (2Királyok 2:23-24). Bétel azt jelenti: „Isten háza”; ide megyünk erőért, bár az emberek gyakran csalódást okoznak. Mégis tovább kell mennünk Istennel, tudva, hogy ő sohasem fog cserbenhagyni. Richard Exley mondta: „Ha gyakran jöttünk Istenhez a napfényben, akkor remegő lábaink meg fogják találni az ismerős ösvényt a legsötétebb éjszakában is, mert már a második természetünkké vált az, hogy Hozzá megyünk.”
A szerettünk elvesztéséből fakadó fájdalmat, csak akkor tudjuk elviselni, ha látjuk honnan jöttünk, s miért, s hová megyünk...