Ugrás a fő tartalomra

Oda figyelsz-e a mindenható szavára?

Kép
Szerző:
Néhány napja teljes terhek alatt nyomtam a munkákat, és azt hiszem ilyenkor hajlamos vagyok elfeledkezni Isten dolgairól. No talán nem a jóságára gondolok, szeretetére, az Ő változhatatlanságára, ezeket ilyenkor is mind tudom. De a szellemi foglalkozások közös átka lehet, hogy elfáradok, és nem akarok csak kinézni a fejemből, ahelyett, hogy éppenséggel a passzivitásból menekülve Isten lábai elé borulnék elmondva neki még azt is, hogy semmihez sincs kedvem. Sajnos így telt el édesanyám születésnapja is, hogy minden ami a magánéletemhez tartozna elfelejtődött. Rendkívül szégyenteljes.
Ami ilyenkor még szomorúbb, hogy marad az egyetlen társam, akit ilyenkor is felelőssé lehet tenni mindenért...
A keresztyénségben talán az a legszebb, hogy ennek ellenére Isten folyamatosan keres. Újra és újra kínálja azt az utat, ami hozzá visz, Vele járhat bárki, aki hajlandó igent mondani Krisztus hívására.
Tegnap is éppen ez történt. Isten megítélt, súlyosan, és örömmel láttam meg a bűneimet, hoztam felszínre, hogy Isten kegyelmes ítélőszéke előtt hulljon semmibe a fogva tartó ereje, mert igaz lett a bűn büntetése Krisztus helyettes áldozatában. Mindenkor áldassék ezért az Ő neve!

Gyötrődés


Lázasan vacogva ülök őrjítő homályban,

fekete magányban.

Az üresség sötétje húz egyre

szárnyalva a mélységek kínzó fenekére.

Áruló csókkal a számban

bambán merdek TV-m falára,

egy más világra.

Csak feledni,

ott vele nem lenni,

hozzá nem beszélni.


Mégis látom,

mégis ott van a gondolatban,

egy ezeréves pillanatban,

Emészt a hang, az íz, a szag,

s közben próbálok hitetni:

"Az egész csak szín, s nem igaz!"


Szeretnék feledni,

ott vele nem lenni,

hozzá nem beszélni,

Őt nem imádni.


Dacolva dúl bennem

a mindennel vívó "csakazértsem".

Minden kiürült, csak a csend zsong már,

én pedig suttogom elvesző,

szánalmas szavakkal:

"Uram add bocsánatodat!"

Címkék:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nagymama emlékére

Szerző:
Vasárnap meghalt Nagymama. Gyermekeinknek csak egyszerűen "dédi". Elaludt, úgy ment át abba az országba, ahol nincs többé könny és gyász, fájdalom, vagy jajkiáltás. Ilyenkor számtalan okos dolgot szoktak mondani, visszaemlékeznek az életútra, amit itt a Földön bejárt. De 95 évet bejárni sem egyszerű! Mindebből pedig mit is láthatunk mi gyerekek? Néhány együtt töltött év, roppant kevés, mégis elég a példa okán! Hogy mi fémjelzi leginkább az ember életét nehéz megmondani. De ő képes volt az életét a családjának szentelni, hűséges társul szegődni férje mellé. Kálmán bácsi1935-ben a Balaton mellett nyaralva ismerte meg Kádár Lajos nagykanizsai lelkész Erzsébet leányát, dédit, akit 1937 augusztusában vett feleségül Pesten, a Kálvin téri templomban. Egész életében, munkájában segítője és támasza volt, ő mindketten pedagógusként mentek nyugdíjba. Négy leányt neveltek fel, akik a matematika és a vegyészet területén szereztek diplomát. Ennyi a száraz tények talaján. De az arc derűje,...
További információk

Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács

Szerző:
Számomra az egyik legkedvesebb húsvéti vers Ámon az ács címmel Túrmezei Erzsébet verse. Megkísérlem úgy interpretálni számotokra, hogy érthető legyen. Gondolkozzunk el együtt rajta, hiszen azt a keresztet, ami durva és nehéz én is ácsoltam, nekem is készült. Keresési eredmények Internetes találatok Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács Két szálfát hoztak Ámon udvarára és szólt a főpap: „Ámon, jól figyelj: Kereszt legyen. Ne félj! Meglesz az ára. Durva, nehéz… Ne faragj rajt' sokat. Sürgős.” És Ámon munkához fogott. Fejszecsapások hullottak a fára. Akkor hajnalodott. Felkelt az asszony is, a gyermek is. „Édesapám, milyen két furcsa fa. Mi lesz belőle?” „Eriggy Salomé, ne is kérdezd!”– döbben föl az apa Kis Salomé vidáman elszalad. Milyen erős a nemrég béna láb! De jó is volt Jézushoz vinni őt, követve szívük halk sugallatát. Csodálatos volt az a pillanat! Ámon dolgozik. Készül a kereszt. Nehéz a szíve. Ki is hordja majd? Valami gyilkos, lator, lázadó ny...
További információk

Ábrahám alkuja

Szerző:
Talán sokak előtt ismert a történet, hogy miután Ábrahám megtudja, hogy Sodoma városa ítélet előtt áll, megkísérel Istennel beszélni (Mózes I. 18:16-). Ez nem egy szokványos arab vagy zsidó alku, ahol a két fél kölcsönösen enged, majd pedig megállnak a számukra kedvező árnál. Ugyanis egy irányba haladnak mindketten. Ábrahámot magát is meglepheti, hogy a haragvó, mindenható Úr milyen könnyedén enged a beszélgetésükben. Ez csak egyféleképpen lehet, ha Isten mindenféle módon meg akarja menteni az ott élő embereket. Azokat, akik szinte kérkednek is bűneikkel, "bátran" vállalják másságukat, nincs előttük értéke a családi közösségnek, megtesznek mindent a pénzért, amáért, nem éreznek lelkiismeret furdalást, ha ölniük kell. Persze ez kissé általános, és mi ugye nem is vagyunk ilyenek. Azok biztos megérdemelték a sorsukat. De Isten sem azokról, sem pedig rólunk nem így gondolkodik. Tíz igaz emberért is megkönyörül a városon. És ekkor Ábrahám abba hagyja z alkudozást, hiszen mégiscsak...
További információk