Ugrás a fő tartalomra

Oda figyelsz-e a mindenható szavára?

Kép
Szerző:
Néhány napja teljes terhek alatt nyomtam a munkákat, és azt hiszem ilyenkor hajlamos vagyok elfeledkezni Isten dolgairól. No talán nem a jóságára gondolok, szeretetére, az Ő változhatatlanságára, ezeket ilyenkor is mind tudom. De a szellemi foglalkozások közös átka lehet, hogy elfáradok, és nem akarok csak kinézni a fejemből, ahelyett, hogy éppenséggel a passzivitásból menekülve Isten lábai elé borulnék elmondva neki még azt is, hogy semmihez sincs kedvem. Sajnos így telt el édesanyám születésnapja is, hogy minden ami a magánéletemhez tartozna elfelejtődött. Rendkívül szégyenteljes.
Ami ilyenkor még szomorúbb, hogy marad az egyetlen társam, akit ilyenkor is felelőssé lehet tenni mindenért...
A keresztyénségben talán az a legszebb, hogy ennek ellenére Isten folyamatosan keres. Újra és újra kínálja azt az utat, ami hozzá visz, Vele járhat bárki, aki hajlandó igent mondani Krisztus hívására.
Tegnap is éppen ez történt. Isten megítélt, súlyosan, és örömmel láttam meg a bűneimet, hoztam felszínre, hogy Isten kegyelmes ítélőszéke előtt hulljon semmibe a fogva tartó ereje, mert igaz lett a bűn büntetése Krisztus helyettes áldozatában. Mindenkor áldassék ezért az Ő neve!

Gyötrődés


Lázasan vacogva ülök őrjítő homályban,

fekete magányban.

Az üresség sötétje húz egyre

szárnyalva a mélységek kínzó fenekére.

Áruló csókkal a számban

bambán merdek TV-m falára,

egy más világra.

Csak feledni,

ott vele nem lenni,

hozzá nem beszélni.


Mégis látom,

mégis ott van a gondolatban,

egy ezeréves pillanatban,

Emészt a hang, az íz, a szag,

s közben próbálok hitetni:

"Az egész csak szín, s nem igaz!"


Szeretnék feledni,

ott vele nem lenni,

hozzá nem beszélni,

Őt nem imádni.


Dacolva dúl bennem

a mindennel vívó "csakazértsem".

Minden kiürült, csak a csend zsong már,

én pedig suttogom elvesző,

szánalmas szavakkal:

"Uram add bocsánatodat!"

Címkék:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vers a kézről

Szerző:
Az egyetemes imahét nyitó áhítatán Rétságon elhangzott verset szeretném itt közzé tenni. KÉZ Furcsa kéz az emberé… Mindent tud, mindent akar, mindent kér. Kinyújtva int feléd. Hozzád szól, néked szolgál. Furcsa kéz az emberé… Öl, gyilkol, fenyeget, épít, Majd romba dönt, Alkot, de hasztalan, görcsösen összeszorul. Ismered-e az Isten kezét? Mely hatalmas, erővel teljes, Hegyeket mozgat, teremt, újjáépít. Ez a kéz formálta a Földet, A Napot, vizeket… Állatok seregei nőttek ki belőle. Erejével megrengeti a világot, Előtte nem áll meg semmi, Nincsen nálánál nagyobb. Embert formáló tökéletes kezek. Láttad-e már az Ő kezét? Véresen, szögekkel átütve, Fájdalomtól remegőn, Láttad-e? Érezted kezei melegét, És finom, jóleső simogatását, Mely megnyugtat, békéltet. Terhek alatt roskadót megpihenteti, Beteget gondoz, ápol, támogat. Ez a kéz ölel szeretetével körül, S eláraszt érdemtelenül dicsérettel, Miközben lágyan válladra kerülnek A gondos Atyai kezek. Ércsziklaként vesz körül, mely Áttörhetetl...
További információk

Meghalt Molnár Zsigmond lelkipásztor...

Szerző:
Zajlik az X-faktor, a Fölszállott a páva verseny és még ki tudja mi minden. Esik az eső, borús, hideg idő. De én nem tudok másra gondolni, hogy hazahívta az Úr Molnár Zsigmond lelkipásztort. Egy égő lelkű, színmagyar, a juhokra vigyázó pásztorért hullajtja könnyeit kint az eső, bent meg a szívem. Molnár Zsigmond lelkipásztor a balassagyarmati evangelizáción Messziről köszöntötte a gyülekezeti tagokat, ismerősöket, ismeretleneket, és mindenkihez volt egy jó szava. Magánál, vagy a családjánál előbbre helyezte Megváltója ügyét, a kirendelt eszközöket, pénzt a rá bízott gyülekezetek építésére használta.  Kérdezhetnénk, hogy Isten miért engedi meg, hogy a fiatal szolgája ilyen óriási betegségben szenvedjen, majd haljon meg. Mert bár látszólag a rák győzött, de ez alatt a több, mint hét éves küzdelem alatt nem láttuk őt szomorkodni, vagy csak önmagára figyelni. Betegeket látogatott, vagy éppen ha maga is kezelésekre járt, ott is hirdette az evangéliumot korra, nemre, foglalkozás...
További információk

Nagymama emlékére

Szerző:
Vasárnap meghalt Nagymama. Gyermekeinknek csak egyszerűen "dédi". Elaludt, úgy ment át abba az országba, ahol nincs többé könny és gyász, fájdalom, vagy jajkiáltás. Ilyenkor számtalan okos dolgot szoktak mondani, visszaemlékeznek az életútra, amit itt a Földön bejárt. De 95 évet bejárni sem egyszerű! Mindebből pedig mit is láthatunk mi gyerekek? Néhány együtt töltött év, roppant kevés, mégis elég a példa okán! Hogy mi fémjelzi leginkább az ember életét nehéz megmondani. De ő képes volt az életét a családjának szentelni, hűséges társul szegődni férje mellé. Kálmán bácsi1935-ben a Balaton mellett nyaralva ismerte meg Kádár Lajos nagykanizsai lelkész Erzsébet leányát, dédit, akit 1937 augusztusában vett feleségül Pesten, a Kálvin téri templomban. Egész életében, munkájában segítője és támasza volt, ő mindketten pedagógusként mentek nyugdíjba. Négy leányt neveltek fel, akik a matematika és a vegyészet területén szereztek diplomát. Ennyi a száraz tények talaján. De az arc derűje,...
További információk