Egy igen hosszú, nehéz időszak után voltunk. Rengeteg munkával teltek napjaim, úgy éreztem adósságom van a családdal szemben. Mindeközben Isten csodálatos szeretete tartott meg minket, hiszen a betegségek sem voltak nagyon nehezek a gyermekeknél (egy-két nap alatt elmúltak), s kedves feleségem is kapott eleget arra, hogy elviseljen a fáradságommal, elégedetlenségeimmel, kiabálásommal együtt. Így jött el a hétvége, melynek apropója az volt, hogy feleségemnek most jár le a GYES, emiatt vissza kellett menni az első munkáltatóhoz, kimondani is sok 8 év után. Tiszacsegén kezdtük közös életünket, Emőke itt kezdett tanítani. Aztán egy év után megszületett Lacus, majd Kata 2002-ben, 3 évre rá pedig Anna. 8 éve nincs igazi együttes program a feleségemmel, csak nagyon ritkán, mikor valaki megkönyörül rajtunk. Ennek a legszebb példája az volt, amikor nővérem karácsonyi ajándéka 2 jegy volt a Művészetek Palotájába eegy gyönyörű koncertre. Ráadásul úgy, hogy a gyerekekre ők vigyáztak...
A másik "apropó" édesanyám. Sajnos megbetegedett, de úgy látjuk ezt is Isten készítette jó előre. Nála a "halálosnak" nevezett betegségek sem azok. Sokat imádkoztunk érte, s ma már egészen jól van. Bár ez egy napi harc, hiszen minden nap újra kell hinni, fölszedegetni a mannát, a napi betevőt.
Tehát nagy nehezen (csomagolás, képeskönyv, játékok, enni, inni, gyógyszerek, stb. persze, valami mindig marad...) elindultunk. Már aznap este találtunk programot: fedett korcsolyapályán koriztunk, előtte serdülő fiatalok hokiedzését néztük. Aztán kiállítások, játszótér, séták, együtt a család. Tényleg felhőtlenül. Ilyenkor a gyermekek is érzik, hogy övék minden figyelmünk, el lehet felejteni mindent, csak azt az egy Urat, akinek mindezt köszönhetjük. Mert a családunk nem azért marad egyben, mert mi annyira ügyesek, toleránsak és szeretetteljesek lennénk egymással szemben. Aztán szinte le sm lehet írni mennyire jó volt segíteni a szülőknek (anyósnak is! és ez nem álságos). Feleségem az egyik közös szőnyeg porolásunkon mosolyogva a szemembe nézett: " Ugye milyen romantikus?" -kérdezte. Aztán az elintézendő dolgokat is olyanná tette, megáldotta az Úr, amire nem is gondoltunk talán álmainkban sem. De igazán ahogyan egy édesanyát sem a jótéteményeiért szeretünk nem csupán ezért jó Neki mindent megköszönni.
Biztatlak mindannyiotokat adjátok neki oda teljes szíveteket-lelketeket Neki a Teremtőnknek, erre elég sokszor egy piciny elmondott imádság is.
A másik "apropó" édesanyám. Sajnos megbetegedett, de úgy látjuk ezt is Isten készítette jó előre. Nála a "halálosnak" nevezett betegségek sem azok. Sokat imádkoztunk érte, s ma már egészen jól van. Bár ez egy napi harc, hiszen minden nap újra kell hinni, fölszedegetni a mannát, a napi betevőt.
Tehát nagy nehezen (csomagolás, képeskönyv, játékok, enni, inni, gyógyszerek, stb. persze, valami mindig marad...) elindultunk. Már aznap este találtunk programot: fedett korcsolyapályán koriztunk, előtte serdülő fiatalok hokiedzését néztük. Aztán kiállítások, játszótér, séták, együtt a család. Tényleg felhőtlenül. Ilyenkor a gyermekek is érzik, hogy övék minden figyelmünk, el lehet felejteni mindent, csak azt az egy Urat, akinek mindezt köszönhetjük. Mert a családunk nem azért marad egyben, mert mi annyira ügyesek, toleránsak és szeretetteljesek lennénk egymással szemben. Aztán szinte le sm lehet írni mennyire jó volt segíteni a szülőknek (anyósnak is! és ez nem álságos). Feleségem az egyik közös szőnyeg porolásunkon mosolyogva a szemembe nézett: " Ugye milyen romantikus?" -kérdezte. Aztán az elintézendő dolgokat is olyanná tette, megáldotta az Úr, amire nem is gondoltunk talán álmainkban sem. De igazán ahogyan egy édesanyát sem a jótéteményeiért szeretünk nem csupán ezért jó Neki mindent megköszönni.
Biztatlak mindannyiotokat adjátok neki oda teljes szíveteket-lelketeket Neki a Teremtőnknek, erre elég sokszor egy piciny elmondott imádság is.