Működik a gyülekezetünkben egy kis házi csoport. Nem sokan vagyunk, de egy valakivel mindig többen. Nagyon különleges, hogy egészen különféle emberek hogyan lesznek Isten Lelke által eggyé, egy akaraton. Nagyon nehéz mindezt közérthetően megfogalmazni. Inkább példákat fogok mondani. Az egyik néni - 80 év közelében, de teljes szellemi frissességgel - úgymond "teljesen tanulatlan". Nem végzett egyetemet, mindig is földművelő, háztartásbeli asszony volt. Mégis egészen mély igazságokra jut el csupán a Biblia tanulmányozása által. Csodás dolog felismerni együtt az összefüggéseket, vagy a lelki tartalmakat, üzeneteket. Legutóbb Ezékiel könyvéből szólított meg az ige mindannyiunkat. Pedig nagyon nehezen érthetőnek indult, sőt úgy nézett ki, hogy ez akkor lehetett fontos, a mai ember számára nincs jelentős üzenete. Ez az ige volt természetesen a teljes 13. szakasz, de ízelítőül:
Eze 13:1 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Eze 13:2 Embernek fia! prófétálj Izráel prófétái ellen, akik prófétálnak, és mondjad azoknak, akik önnön szívökből próféták: Halljátok meg az Úr beszédét!
Eze 13:3 Így szól az Úr Isten: Jaj a bolond prófétáknak, akik az önnön lelkök után mennek, mert semmit sem láttak.
Eze 13:4 Mint rókák a romok közt, olyanokká lettek prófétáid, oh Izráel!
Elolvastuk, és néhány kérdés után világos lett: mi vagyunk a hamis próféták, akik sok esetben megyünk a magunk esze szerint anélkül, hogy valójában az Urunkat kérdeznénk. A hétköznapok terhei között, már a reggeli igeolvasás során sem mindig válik valósággá bennünk, valójában mekkora hatalmas Urunk is van. Magunkat nyugtatjuk közben ál békességgel, kapaszkodva minden "racionális dologba", de Jézus segítségéből nem kérünk. Mázoljuk életünket, szépítjük bűneinket, saját rozoga várunkat, a szénát, pozdorját, amit az alapra építettünk, közben pedig csak alázattal kellene az Úr házának piciny tartóivá, tégláivá lennünk, ahol nincsenek repedések.
Sorolhatnám tovább, de nem lehet leírni, milyen jó az Úr kezébe esni, még ha az fájó, még ha megítéli is romos, repedésekkel teli életünket.
Természetesen mindenki számára adott ez. Isten ott van akkor, amikor kinyitod a Bibliát, csak engedni kell, hogy eljusson a gondolatainkhoz, az igazi belsőnkhöz: a szívünkhöz.
Eze 13:1 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Eze 13:2 Embernek fia! prófétálj Izráel prófétái ellen, akik prófétálnak, és mondjad azoknak, akik önnön szívökből próféták: Halljátok meg az Úr beszédét!
Eze 13:3 Így szól az Úr Isten: Jaj a bolond prófétáknak, akik az önnön lelkök után mennek, mert semmit sem láttak.
Eze 13:4 Mint rókák a romok közt, olyanokká lettek prófétáid, oh Izráel!
Elolvastuk, és néhány kérdés után világos lett: mi vagyunk a hamis próféták, akik sok esetben megyünk a magunk esze szerint anélkül, hogy valójában az Urunkat kérdeznénk. A hétköznapok terhei között, már a reggeli igeolvasás során sem mindig válik valósággá bennünk, valójában mekkora hatalmas Urunk is van. Magunkat nyugtatjuk közben ál békességgel, kapaszkodva minden "racionális dologba", de Jézus segítségéből nem kérünk. Mázoljuk életünket, szépítjük bűneinket, saját rozoga várunkat, a szénát, pozdorját, amit az alapra építettünk, közben pedig csak alázattal kellene az Úr házának piciny tartóivá, tégláivá lennünk, ahol nincsenek repedések.
Sorolhatnám tovább, de nem lehet leírni, milyen jó az Úr kezébe esni, még ha az fájó, még ha megítéli is romos, repedésekkel teli életünket.
Természetesen mindenki számára adott ez. Isten ott van akkor, amikor kinyitod a Bibliát, csak engedni kell, hogy eljusson a gondolatainkhoz, az igazi belsőnkhöz: a szívünkhöz.