Ugrás a fő tartalomra

Ábrahám alkuja

Talán sokak előtt ismert a történet, hogy miután Ábrahám megtudja, hogy Sodoma városa ítélet előtt áll, megkísérel Istennel beszélni (Mózes I. 18:16-). Ez nem egy szokványos arab vagy zsidó alku, ahol a két fél kölcsönösen enged, majd pedig megállnak a számukra kedvező árnál. Ugyanis egy irányba haladnak mindketten. Ábrahámot magát is meglepheti, hogy a haragvó, mindenható Úr milyen könnyedén enged a beszélgetésükben. Ez csak egyféleképpen lehet, ha Isten mindenféle módon meg akarja menteni az ott élő embereket. Azokat, akik szinte kérkednek is bűneikkel, "bátran" vállalják másságukat, nincs előttük értéke a családi közösségnek, megtesznek mindent a pénzért, amáért, nem éreznek lelkiismeret furdalást, ha ölniük kell. Persze ez kissé általános, és mi ugye nem is vagyunk ilyenek. Azok biztos megérdemelték a sorsukat. De Isten sem azokról, sem pedig rólunk nem így gondolkodik. Tíz igaz emberért is megkönyörül a városon. És ekkor Ábrahám abba hagyja z alkudozást, hiszen mégiscsak az Urával beszél, illetve szerinte van tíz igaz. De nincs, hiszen ezen a Földön sincs annyi, mert rendkívül magasak a felvételi követelmények. Tiszta gondolatok folyamatosan, ne haragodj - mert ha igen azzal is öltél (!) - ne nézd meg más feleségét, azt megkívánva - mert azzal már paráználkodtál (!). És mindennek a büntetése a halál. A furcsa az, hogy Isten az alkuban egészen messzire lemenne. Az egy igazig. Ezt mutatja meg a saját igaz Fiában Jézusban, aki igazként bűnné lett érettünk, hogy mi az Ő igazságában részesüljünk. Ábrahám nem ismeri fel ezt még. Neki kell a megváltóval való közvetlen találkozás, mikor a saját fia helyett meglátja a kost, az áldozati bárányt ot a bokorban (Mózes I. 22).
Ennyire könyörületes akar lenni Isten hozzád és hozzám is egy igaz emberért is hajlandó mindent megbocsátani! Próbáld meg, akár ma hozzá hajtani a fejed, nem dölyfösen, ki vagyi módra, hanem csöndes pillanatban, amikor nem másokhoz méred magad, hanem Isten tökéletes valójához.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vers a kézről

Az egyetemes imahét nyitó áhítatán Rétságon elhangzott verset szeretném itt közzé tenni. KÉZ Furcsa kéz az emberé… Mindent tud, mindent akar, mindent kér. Kinyújtva int feléd. Hozzád szól, néked szolgál. Furcsa kéz az emberé… Öl, gyilkol, fenyeget, épít, Majd romba dönt, Alkot, de hasztalan, görcsösen összeszorul. Ismered-e az Isten kezét? Mely hatalmas, erővel teljes, Hegyeket mozgat, teremt, újjáépít. Ez a kéz formálta a Földet, A Napot, vizeket… Állatok seregei nőttek ki belőle. Erejével megrengeti a világot, Előtte nem áll meg semmi, Nincsen nálánál nagyobb. Embert formáló tökéletes kezek. Láttad-e már az Ő kezét? Véresen, szögekkel átütve, Fájdalomtól remegőn, Láttad-e? Érezted kezei melegét, És finom, jóleső simogatását, Mely megnyugtat, békéltet. Terhek alatt roskadót megpihenteti, Beteget gondoz, ápol, támogat. Ez a kéz ölel szeretetével körül, S eláraszt érdemtelenül dicsérettel, Miközben lágyan válladra kerülnek A gondos Atyai kezek. Ércsziklaként vesz körül, mely Áttörhetetl...

Meghalt Molnár Zsigmond lelkipásztor...

Zajlik az X-faktor, a Fölszállott a páva verseny és még ki tudja mi minden. Esik az eső, borús, hideg idő. De én nem tudok másra gondolni, hogy hazahívta az Úr Molnár Zsigmond lelkipásztort. Egy égő lelkű, színmagyar, a juhokra vigyázó pásztorért hullajtja könnyeit kint az eső, bent meg a szívem. Molnár Zsigmond lelkipásztor a balassagyarmati evangelizáción Messziről köszöntötte a gyülekezeti tagokat, ismerősöket, ismeretleneket, és mindenkihez volt egy jó szava. Magánál, vagy a családjánál előbbre helyezte Megváltója ügyét, a kirendelt eszközöket, pénzt a rá bízott gyülekezetek építésére használta.  Kérdezhetnénk, hogy Isten miért engedi meg, hogy a fiatal szolgája ilyen óriási betegségben szenvedjen, majd haljon meg. Mert bár látszólag a rák győzött, de ez alatt a több, mint hét éves küzdelem alatt nem láttuk őt szomorkodni, vagy csak önmagára figyelni. Betegeket látogatott, vagy éppen ha maga is kezelésekre járt, ott is hirdette az evangéliumot korra, nemre, foglalkozás...

Nagymama emlékére

Vasárnap meghalt Nagymama. Gyermekeinknek csak egyszerűen "dédi". Elaludt, úgy ment át abba az országba, ahol nincs többé könny és gyász, fájdalom, vagy jajkiáltás. Ilyenkor számtalan okos dolgot szoktak mondani, visszaemlékeznek az életútra, amit itt a Földön bejárt. De 95 évet bejárni sem egyszerű! Mindebből pedig mit is láthatunk mi gyerekek? Néhány együtt töltött év, roppant kevés, mégis elég a példa okán! Hogy mi fémjelzi leginkább az ember életét nehéz megmondani. De ő képes volt az életét a családjának szentelni, hűséges társul szegődni férje mellé. Kálmán bácsi1935-ben a Balaton mellett nyaralva ismerte meg Kádár Lajos nagykanizsai lelkész Erzsébet leányát, dédit, akit 1937 augusztusában vett feleségül Pesten, a Kálvin téri templomban. Egész életében, munkájában segítője és támasza volt, ő mindketten pedagógusként mentek nyugdíjba. Négy leányt neveltek fel, akik a matematika és a vegyészet területén szereztek diplomát. Ennyi a száraz tények talaján. De az arc derűje,...