Ábrahám alkuja

Talán sokak előtt ismert a történet, hogy miután Ábrahám megtudja, hogy Sodoma városa ítélet előtt áll, megkísérel Istennel beszélni (Mózes I. 18:16-). Ez nem egy szokványos arab vagy zsidó alku, ahol a két fél kölcsönösen enged, majd pedig megállnak a számukra kedvező árnál. Ugyanis egy irányba haladnak mindketten. Ábrahámot magát is meglepheti, hogy a haragvó, mindenható Úr milyen könnyedén enged a beszélgetésükben. Ez csak egyféleképpen lehet, ha Isten mindenféle módon meg akarja menteni az ott élő embereket. Azokat, akik szinte kérkednek is bűneikkel, "bátran" vállalják másságukat, nincs előttük értéke a családi közösségnek, megtesznek mindent a pénzért, amáért, nem éreznek lelkiismeret furdalást, ha ölniük kell. Persze ez kissé általános, és mi ugye nem is vagyunk ilyenek. Azok biztos megérdemelték a sorsukat. De Isten sem azokról, sem pedig rólunk nem így gondolkodik. Tíz igaz emberért is megkönyörül a városon. És ekkor Ábrahám abba hagyja z alkudozást, hiszen mégiscsak az Urával beszél, illetve szerinte van tíz igaz. De nincs, hiszen ezen a Földön sincs annyi, mert rendkívül magasak a felvételi követelmények. Tiszta gondolatok folyamatosan, ne haragodj - mert ha igen azzal is öltél (!) - ne nézd meg más feleségét, azt megkívánva - mert azzal már paráználkodtál (!). És mindennek a büntetése a halál. A furcsa az, hogy Isten az alkuban egészen messzire lemenne. Az egy igazig. Ezt mutatja meg a saját igaz Fiában Jézusban, aki igazként bűnné lett érettünk, hogy mi az Ő igazságában részesüljünk. Ábrahám nem ismeri fel ezt még. Neki kell a megváltóval való közvetlen találkozás, mikor a saját fia helyett meglátja a kost, az áldozati bárányt ot a bokorban (Mózes I. 22).
Ennyire könyörületes akar lenni Isten hozzád és hozzám is egy igaz emberért is hajlandó mindent megbocsátani! Próbáld meg, akár ma hozzá hajtani a fejed, nem dölyfösen, ki vagyi módra, hanem csöndes pillanatban, amikor nem másokhoz méred magad, hanem Isten tökéletes valójához.