„Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni. Feleséged házad bensejében hasonlít a termő szőlőtőhöz, s mint a hajtások az olajfát, gyermekeid úgy veszik körül asztalodat. Lám, ilyen áldásban részesül az ember, aki féli az Urat.” (Zsolt. 128)
Miről lehet felismerni azt az embert, aki jó döntéseket hoz és megfelelően éli az életét? Nem az autójának márkájáról, vagy a bankszámlakivonatának végösszegéről. A Biblia szerint a legjobb indikátora ennek a megelégedett, rendezett, boldog családi élet, ahogyan a fenti sorokban olvashattuk. Titkon mindnyájan ilyen életben reménykedünk, de mégis hogyan lehetséges akkor, hogy a házasságok nagyobb része ma válással végződik, illetve sok el sem kezdődik, hiszen „papír nélkül” sokkal könnyebb később szakítani. Legalábbis ezt képzelik sokan, mikor képesek felrúgni minden addigit, egy másik társ, a pénz, vagy az élvezet (pl.: alkohol) miatt, komoly, maradandó sérüléseket okozva ezzel gyermeknek, felnőttnek egyaránt. De megtörténhet-e velünk keresztyénekkel is hasonló? Minden fiatal párválasztás előtt állónak csak javasolni tudom, hogy érdemes megvárni a számunkra Istentől elkészített párunkat! A családunk egyik pillére ugyanis ez lesz, hogy tudjuk ki volt, aki egymáshoz vezetett, egymás számára elkészített. Jézusnak kedves a család, hiszen a család kiábrázolja kicsiben a gyülekezet Krisztusra vezérlő szerkezetét. A férj feleségével egy testként Isten vezetése alatt állva jelöli ki a bejárni kívánt utat, és életükkel ők azok, akik odaszeretik gyermekeiket is Urukhoz. A hívő ember számára sincs azonban védettség a családi gondoktól, problémáktól. Mindenkit utolérhet a küszködés az idő, pénz, munkahely hiányával, s ehhez sokszor a meg nem értettség, szeretet hiánya társul. Ezek azonban nem feltétlenül utalnak a közös élet megromlására, mindaddig, amíg kezeljük Jézus segítségével. Ha tudtok békéltető, vezetők lenni, aki megteszi a kellő lépéseket a konfliktus megoldásához, idejében sikerül elvenni az élét ezeknek a helyzeteknek. A legkézenfekvőbb sokszor egy mosoly, ölelés, bocsánatkérés, megbocsátás, a másik igazságának elismerése a társam, vagy a gyermekem (!) felé, ahhoz, hogy a konfliktus gyökere többé ne nehezedjen ránk. De vajon észrevehetjük-e időben azokat a jeleket, amelyek megmutatják, hogy a házasságunk rossz irányt vett? Mivel a világból árad ránk az erőszak, az egészség- és testkultusz, az elvtelenség, a materializmus, ne higgyük, hogy ez nem hathat észrevétlenül a családi életünkre. Vannak, akik a munkába hajszolják magukat, hogy nagyobb legyen az elfogadottságuk, mások a neten szörfözve építgetnek egy álomvilágot, vagy különlegesebbnél különlegesebb hobbykra áldozzák idejük nagy részét. A túl sok vásárlás, az evésbe, nassolásba, az alkoholba menekülés jelek, melyeket időben észre lehet venni, s nagyon alázatosan lehet segíteni a társunkat abban, hogy visszataláljon az igazi öröm forráshoz. Ha csak hibaként látjuk ezeket, könnyen előfordulhat, hogy megjelennek a következmények is a családban, a hirtelen harag, az álmatlanság, fáradság, a döntésképtelenség képében. A jó hír az, hogy most bárhol jártok a családi úton, felismerve ezeket, vagy hasonlókat, mindig vissza lehet találni a keskeny útra. Keressük először Istennek országát, és az ő igazságát, nem a sajátunkat, még akkor sem, ha a társunk egyelőre nem akar változtatni. Keresd meg a jobb részt, ahogyan Mária tette (Lukács 10: 38-42), mert sokszor csak kifogásokat húzunk elő, mikor nem ülünk Jézus lábához hallgatni Őt, hiszen olyan sok a család körüli egyéb tennivaló. Állíts fel egy sorrendet Isten segítségével, amiben Ő áll középpontban. A kapkodás helyett oda tudod adni a kezébe az idődet, ha egyszer Ő az Úr az életedben így a mindennapi imádság, az igeolvasás döntő helyet fog kapni a család életében, ami alapja a boldog életeteknek. Még leírni is furcsa, hogy ennek következménye lesz a szolgálatkészség a családon belül, a férjnek, mint tanítványnak, aki a fej, mégis először neki kell a többiek érdekét szem előtt tartva „megmosni a lábakat”. A feleség háttér munkája, idegőrlő háztartási feladatai felértékelődnek ebben a rendszerben, s a család összetartó szolgálatává nemesülnek. Az őszinte légkör, a feltétlen ragaszkodás a hitveshez, s befogadás-elfogadás lelkülete óhatatlanul megérinti a gyermekeket, akik felnőtté válásának problematikájában is segítő hely lesz a család.
Milyen csodás az, ha mindezt az idősebb generáció Istentől vett bölcsessége is kiegészíti! Az unokák nevelési kényszerét felválthatja, a felhőtlen boldogságban eltöltött idő, amiből - mint tudjuk - a nyugdíjasnak van a legkevesebbje. Ráadásul ez nem vicc. Bármennyire nem akarjuk, de az életük nagy részét ők már túl vannak, a drága idejüket magukra is költhetnék, mégis ezáltal teljessé tehetik ezt a csodás közösséget! Ha tanácsolnak, ne vegyük úgy, mint akik már megint bele akarnak szólni a mi jól szervezett időnkbe, hanem adjunk hálát a még közöttünk eltöltött minden percéért az életüknek, legyen szó anyósról, apósról vagy saját szüleinkről! Mindez hihetetlenül építő tud lenni gyülekezetünkre nézve is!
Mi értelme van hát ennek a sajátos igának, kötöttségnek, ami a házassággal kezdődik, s egészen a halálunkig kísér a „háza népe” képében? Mert betekintést nyerhetünk a megtapasztalt földi boldogságokon keresztül a mennyeiekbe is. A születés csodája a hitre jutott ember újjászületésének párhuzama. A házasság hasonlít Krisztus és az egyház egyesülésére. A mindennapok tanítványságát jobban megérthetjük Urunk szolgálatának tanulmányozásával. Töltsük be hát szerepünket a családunkban úgy, ahogyan Ő szeretné, hogy a kapott talentumot megsokszorozva adhassuk vissza majd Neki, mikor majd megállunk számot adni Előtte.