Egy újabb nap elé nézünk a forradalom előestéjén. Hátha megérint benneteket egy kis ráhangolódásra egy vers:
Fogynak emlékeink
Egy pillanat a pesti tűzben,
Hol pesti srácok oroszlánt űznek,
Kergetik álmuk, hogy egy nap,
A TE és Én éltünk szabad.
Messze távolból dereng a kép,
S a jólétünk homályába vész,
Mert bár ma végre szólhatunk,
Messzinek tűnik a cél:
A zászlón csak egy szürke luk.
Eltorzultak a célok, hisz a pénz az úr!
Eltorzult arcokon hamis célok,
Köddé váló eszmék mögött a Démon
Igazgat, kormányoz a hatalom,
S szabadságot vesz a Mammon.
Ó, vajha látná ősöd, ki a Duna parton
Kart-karba fonva, dalolva kereste
A győztes forradalmat, mint silányult el
A szeretett HAZA,
S halvány emlékképeket idézve mormol,
Ezer meg ezer álhős Ötvenhatot.
Kis Ember, ma neked szól dalom!
Ne hagyd mindazt veszni, mi forradalom,
S dicső! Ne hagyd megkopni
A szent tüzet, mely eggyé tehet
Népet, nemzetet!
Had menjünk ma ismét együtt,
Feledve rangot, rendet, rebegve imát.
Had menjünk a valódi hősökért,
Még ha el is gáncsol az egész világ.
Had menjek azon az októberi úton
A sok ezerrel, kik mosolyognak,
Kiknek mosolya emberi,
S nem hajtja hátsó szándék, törtetés,
Had menjek Istenem Ezekkel mindig Feléd!
Egy pillanat a pesti tűzben,
Hol pesti srácok oroszlánt űznek,
Kergetik álmuk, hogy egy nap,
A TE és Én éltünk szabad.
Messze távolból dereng a kép,
S a jólétünk homályába vész,
Mert bár ma végre szólhatunk,
Messzinek tűnik a cél:
A zászlón csak egy szürke luk.
Eltorzultak a célok, hisz a pénz az úr!
Eltorzult arcokon hamis célok,
Köddé váló eszmék mögött a Démon
Igazgat, kormányoz a hatalom,
S szabadságot vesz a Mammon.
Ó, vajha látná ősöd, ki a Duna parton
Kart-karba fonva, dalolva kereste
A győztes forradalmat, mint silányult el
A szeretett HAZA,
S halvány emlékképeket idézve mormol,
Ezer meg ezer álhős Ötvenhatot.
Kis Ember, ma neked szól dalom!
Ne hagyd mindazt veszni, mi forradalom,
S dicső! Ne hagyd megkopni
A szent tüzet, mely eggyé tehet
Népet, nemzetet!
Had menjünk ma ismét együtt,
Feledve rangot, rendet, rebegve imát.
Had menjünk a valódi hősökért,
Még ha el is gáncsol az egész világ.
Had menjek azon az októberi úton
A sok ezerrel, kik mosolyognak,
Kiknek mosolya emberi,
S nem hajtja hátsó szándék, törtetés,
Had menjek Istenem Ezekkel mindig Feléd!