„Boldog méh, amely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál. Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt. ” (Lukács 11:28)
Az egész bibliában átível a fenti kérdés, ami karácsonykor újra és újra felerősödhet bennünk: Honnan jön az életemhez segítség? Hiszen a szomszédnak, a munkatársnak több jutott. A testvéremnek is könnyű a helyzete. De nekem mi jutott? Hogyan leszek így boldog? Aztán a fa alatt majd megnyugtatjuk magunkat, legalább most békesség van! Pedig jól tudjuk, hogy belül még mindig nem békéltem meg. Hiszen ott vannak a tüskék, amiket sohasem bocsátottam meg a társamnak. A körülmények, melyek mind engem igazolnak. Az igazságom, amit nem tudok elengedni, mert a kolléga több jutalmat kapott érdemtelenül. A hitelt már nem bírom fizetni, és a világban levő válság is csak rossz jövőképet vetít elém. Emiatt belekergetjük magunkat olyan gondolatokba, ahol bennünket senki sem ért meg, nem ismernek el, és aminek a végén a problémáinkat már tényleg nem tudjuk megoldani magunk. Mert talán már nem is várjuk a segítséget! Vártuk a segítséget a szüleinktől, a karriertől, a társtól, a gyerektől, a lottótól, esetleg az alkoholtól. Belefáradtunk, mert nem lett belül békesség, mert rémít az eljövendő, vagy éppen az elkerülhetetlen az élet vége. Ahogy az Ige is mondja Ézsaiás könyvében: „Nincs békesség … az istenteleneknek!” Lehet, hogy már karácsonyfa alatt is csak egy békesség álarc alatt várod megadással az ünnep végét. Pedig született ma Néked is Megtartó. A kisded érkezése a saját gyermekem születésekor is igazi reményt jelentett. Reményt abban, hogy neki jó lesz, ő megvalósítja a saját álmaimat is, ő majd nagy dolgokat tesz a világban. Hagyd most a kliséket a „kis Jézuska” születését illetően, és figyelj a fenti igeversekre! Mert ma Ő azt mondja, hogy nem a kisdedet méhében hordozó és tápláló Mária az igazán boldog, hanem te lehetsz az, akinek Isten elkészítette a megváltót. Te lehetsz boldog, ha hallgatod és megtartod az Ő szavát. Ő azt kéri, hogy gyermeki lelkülettel fordulj hozzá, és hívd be az életedbe! Már nem a gyermek Jézust, hanem az Úr Királyt, a békesség Fejedelmét! Emeld fel a tekinteted ezen a karácsonyon a gondokon, és lásd meg az egyedüli orvost, szemeidet emeld a hegyekre, mert onnan jön a segítséged. Ezen a hegyen Krisztus keresztje áll, és hirdeti ma is, teérted is meghaltam, felvettem a bűneidet, hordoztalak, hogy neked ne kelljen. Ma is hordozni akar! Ez lehet számodra kedves megfáradt olvasó, az igazi, első karácsony, ahol megszülethet benned Megváltód!