"A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról."
A női követők, a tanítványok sem hiszik el. Hiszen egészen tömény történések döntik romba az addigi gondolataikat Krisztusról. Mindenki mást várt tőle. Mindenki más megoldást akart, mint ahogyan tesszük ezt ma is. Mert az életünkben nem Isten hiányát látjuk a legnagyobb problémának. Szeretünk szokások szerint élni, ahol a halottakat megkenjük drága dolgokkal, de életükben nem költünk virágra. Mások életét könnyebbnek érezzük a magunkénál, s közben nem vesszük észre a körülöttünk levő szükségeket.
De a hét első napján Neked is kezdődhet új. Mert a feltámadotthoz ma is lehet jönni, és kérni olyan érzékszervet, látást, hitet, amiben megkapjuk mindazt, amit Isten készített nekünk. Nincs kő, ami elválasztana, és nincs halál, amitől olyannyira félsz. Mert legyőzetett! Jézus megtörte a kereszten a bűn hatalmát, majd a sírból feltámadta legyőzte a halál erejét is!
Krisztus olyannyira valóságos, hogy nem fél attól, hogy Tamás kételkedésében a szemének sem akar hinni, csak a kézzel fogható sebeknek, amiket a Mester miattunk szenvedett. Te se szégyelld, ha kételkedsz, inkább szólítsd meg Őt, aki életét adta érted, s győződj meg róla magad is: Ő valóban feltámadt!