Miért ne add fel
Ha testedet megtörik
Fájó lelkedet ne add ki!
A lelkedbe tipornak;
Lélekben fel ne add!
Süllyesztőbe raknak,
elfekvőbe kerülsz,
Te csak hidd:
Az ágyadból felülsz!
S ha felültél
Fel is állsz!
Mosolyod
új barátokra talál!
Csőbe húznak,
átnéznek rajtad,
Megütnek, hogy fájjon jobban,
A bántást lelkedben ne hordjad!
Mikor átgázolnak rajtad,
tiporják egód,
nem kapsz emelést,
de a legnehezebb a melód…
Gyermeked, apád, testvéred nem ért meg.
Nagymamád, dédapád már nem élnek.
Napokon át csak igád húzod,
Mondom: fel ne add, tudod!
Kigúnyolnak hitedért,
Szent gyöngyeidet sárral szennyezik!
Kapcsolatok híján vért izzadsz,
de sikert csak egy másik senki arat.
Megveszik a tudást
Ellopják terveid,
kiforgatják szavad, elvágják hangodat,
De te soha fel ne add!
Összeszorult torokkal,
nyakadon hurokkal,
Megfeszült izmok, kidagadt erek,
Ne add fel sosem!
S mikor hajó süllyed,
Várj sziklára ülve,
Csak egy toll és fecni
Mit utódodra hagysz.
Akkor is tudd, írd,
Soha fel ne add!
Dobogjon agyadba,
lappangva hurcold,
Kiáltva görcsökkel
köteledre hurkold,
S öleld meg kit szeretsz!
S ha már szeretni sem mersz,
Búgd súgva a fülekbe:
Én nem adom fel!
Mond a leckét
Didergető alkonyba
Vidd magaddal mások lelkét, terhét
Új csúcsokra törve dörögd:
Én nem adom fel,
mert hitem Istenem
Általad, Benned örök!