Azt mondta egyszer az első főnököm - Virág Laci bácsi -, hogy minden kezdet nehéz, főleg ha az valami új. Ez a bölcsesség általában igaz is, de Isten országában ez is egy kicsit más. Nemrég elkezdtem szolgálni a Szabad Evangéliumi Gyülekezetben segédlelkészként. Már az is döbbenetes volt számomra, hogy Isten így akar használni, de a kezdetek még inkább csodálatossá teszik ezt a dolgot. Az Úr sokat beszélt már arról, hogy újat kezd az életünkben, viszont sok munkája volt abban, hogy végre megérthessem, most fog elkezdődni a teljes idejű szolgálatom.
Az Ézsaiás könyvében idézet rész rendkívül különleges. Azt mondja, hogy "Ne a régi dolgokat emlegessétek" - ugyanis, ha elfogadod, hogy Jézus Krisztus minden bűnödért meghalt a kereszten, akkor nincs adósleveled, felszabadított ezek alól. Jelenti azt is, hogy a régebben történt hitbeli eseményeidet sem kell emlegetni, mert bár fontosak, mégsem lehet belőlük megélni. Olyan jó látni, hogy mindezt nem én teszem, Isten az aki cselekedni akar! A "szél arra fúj ahova akar" mondja János evangéliumának harmadik részében Jézus Nikodémusnak. Így van mindenki, aki víztől és lélektől született. Vagyis jó benne lenni ebben a munkában még akkor is, ah nem tudom, hogy pontosan mit is szeretne rajtam keresztül elvégezni. meglátni a következő lépést és azt hűségesen megtenni. Ez a dolgunk nekünk keresztyéneknek.
Belül mindig is tudtam, reméltem, de az idejét egyáltalán nem ismerhettem. Isten ismeri a bensőnket, tudja, hogyan kell megértetni velünk valamit. Nekünk csak egy dolgunk van, hogy mindig nyitott szívvel és kezekkel forduljunk hozzá. Akkor biztosan meg fogjuk ismerni a Pásztor hangját, fel fogjuk ismerni azt a gondolatot, ami nem a mienk, nem tőlünk származó, mégis örömet okoz, és békességet hoz. Eszembe jutott egy korábban írt versem, ami most egy kicsit más tartalmat is kaphat.
Ajánlás Lelkipásztoroknak
Az
én lelkipásztorom
mindig
csak másoké.
Magába
nem roskad,
inkább
kutat mennyei javakért.
Villámló
szemekkel járja
lángkardja
az ódon padsorokat,
hogy
végül simogatón válladra tett keze
érintse
meg szíved sötétlő sebét,
s
veled együtt sírva emelje kezedhez
Jézus
kezét.
Az
én lelkipásztorom
mindig
csak Istené.
Vonzza
őt a világ
emberi
sorsokon át,
de
tartják őt "föntről",
S
a Nagy Pásztor emlékezteti rögtön
ha
nem látja:
"Én
vagyok a te Lelkipásztorod."
Az
én lelkipásztorom
csöndben
vár az utolsók között,
s
maga helyett
az
Urat magasztalja föl.
S
te testvérem ha látod őt,
az
én lelkipásztorom magányosan,
kínok,
betegség között, fáradtan és meggyötörve,
Jusson
eszedbe szeretni:
Mert
ő a mi LELKIPÁSZTORUNK !...
Lengyel László Zoltán