Bár már több mint egy éve történt talán mégis jó felidézni...
Akkor ünnepeltük őket, és elfelejtettem megosztani az erre az alkalomra készült verset. Vannak dolgok, amit csak mi értünk belőle. Mert rengeteg meggyet leszedtünk, és mert mindig volt fólia sátrunk. Arra is emlékszünk, amikor a Mese nevű tiszai árterületen annyi dinnyepalánta tönkrement, az áradás miatt. De Váci Mihály balatoni félrevezetőjét milyen sokszor mondta Gabi, és mennyi cigánypecsenyét ettünk Fonyódon, igencsak lebarnult állapotban. Ma már azt is tudjuk sok áldás kell Papa borához, és rengeteget horgásztunk, nem akármilyen eredménnyel!
Nos itt a vers és egy kép az elmúlt évből:
Akkor ünnepeltük őket, és elfelejtettem megosztani az erre az alkalomra készült verset. Vannak dolgok, amit csak mi értünk belőle. Mert rengeteg meggyet leszedtünk, és mert mindig volt fólia sátrunk. Arra is emlékszünk, amikor a Mese nevű tiszai árterületen annyi dinnyepalánta tönkrement, az áradás miatt. De Váci Mihály balatoni félrevezetőjét milyen sokszor mondta Gabi, és mennyi cigánypecsenyét ettünk Fonyódon, igencsak lebarnult állapotban. Ma már azt is tudjuk sok áldás kell Papa borához, és rengeteget horgásztunk, nem akármilyen eredménnyel!
Nos itt a vers és egy kép az elmúlt évből:
50
Egy barna lányka
Egy nádszál legény
Így kezdődött ez a regény,
S beérett már akkor a remény,
hogy túl az Óperencián,
világít majd egyszer
50 gyertyaszál.
Hosszú út, de áldott,
50 évben több mint 50 fóliasátor,
50 meggyfa, 50 mázsa,
húz azóta is mindenki háta.
Itt a Mese dinnyét termett,
S tiszai homokból van tenger fövenye,
Balatoni félrevezető csak Fonyódon,
Hol cigánypecsenye hull Lidó módon.
Három gyerek, négy kerék trabanttal,
Közben mi szentek lettünk Tihanyban
Egy élet kevés, hogy soroljam,
Amurból milyen sokat fogtam.
Mert nálunk első a család,
(A horgászat és a foci után)
Tanuskodik erről jó apám,
Ezerszer az Isten áldja korát,
Őt magát, meg persze a jobbik borát.
50 hajvágás a mennyegzők előtt,
50 töltött káposzta, s két vő,
egy meny is hárfázza kedvesen,
mily „barna az én kedvesem”.
Egy szó, mint kétszer ötven,
Ki mondta, hogy szerelmetek öreg,
Mi nem tartjuk tovább a gyertyát,
Csókoljátok meg egymást!