A mai napon vért adtam. Nem olyan nagy szám ez, de mégis fontos egy olyan helyzetben vért adni olyan embereknek, akiket nem is ismerünk, mikor a vér is kezd hiánycikk lenni. Hiszen tudjátok a vírus miatt: maradj otthon. Ennek kapcsán viszont eszembe jutott, hogy Jézus mennyire nem sajnálta magát, hanem odaadta nekünk a legdrágábbat az életét érettünk, hogy az Ő tiszta vére moshasson meg minket belülről teljesen. Miért veszünk tehát Úrvacsorát? Mit jelent enni az Ő testét és inni az Ő vérét? Tanulmányozzuk együtt a János evangéliumát annak a 6. részét az 52-60 versig.
Az egyetemes imahét nyitó áhítatán Rétságon elhangzott verset szeretném itt közzé tenni. KÉZ Furcsa kéz az emberé… Mindent tud, mindent akar, mindent kér. Kinyújtva int feléd. Hozzád szól, néked szolgál. Furcsa kéz az emberé… Öl, gyilkol, fenyeget, épít, Majd romba dönt, Alkot, de hasztalan, görcsösen összeszorul. Ismered-e az Isten kezét? Mely hatalmas, erővel teljes, Hegyeket mozgat, teremt, újjáépít. Ez a kéz formálta a Földet, A Napot, vizeket… Állatok seregei nőttek ki belőle. Erejével megrengeti a világot, Előtte nem áll meg semmi, Nincsen nálánál nagyobb. Embert formáló tökéletes kezek. Láttad-e már az Ő kezét? Véresen, szögekkel átütve, Fájdalomtól remegőn, Láttad-e? Érezted kezei melegét, És finom, jóleső simogatását, Mely megnyugtat, békéltet. Terhek alatt roskadót megpihenteti, Beteget gondoz, ápol, támogat. Ez a kéz ölel szeretetével körül, S eláraszt érdemtelenül dicsérettel, Miközben lágyan válladra kerülnek A gondos Atyai kezek. Ércsziklaként vesz körül, mely Áttörhetetl...