A mai napon vért adtam. Nem olyan nagy szám ez, de mégis fontos egy olyan helyzetben vért adni olyan embereknek, akiket nem is ismerünk, mikor a vér is kezd hiánycikk lenni. Hiszen tudjátok a vírus miatt: maradj otthon. Ennek kapcsán viszont eszembe jutott, hogy Jézus mennyire nem sajnálta magát, hanem odaadta nekünk a legdrágábbat az életét érettünk, hogy az Ő tiszta vére moshasson meg minket belülről teljesen. Miért veszünk tehát Úrvacsorát? Mit jelent enni az Ő testét és inni az Ő vérét? Tanulmányozzuk együtt a János evangéliumát annak a 6. részét az 52-60 versig.
Vasárnap meghalt Nagymama. Gyermekeinknek csak egyszerűen "dédi". Elaludt, úgy ment át abba az országba, ahol nincs többé könny és gyász, fájdalom, vagy jajkiáltás. Ilyenkor számtalan okos dolgot szoktak mondani, visszaemlékeznek az életútra, amit itt a Földön bejárt. De 95 évet bejárni sem egyszerű! Mindebből pedig mit is láthatunk mi gyerekek? Néhány együtt töltött év, roppant kevés, mégis elég a példa okán! Hogy mi fémjelzi leginkább az ember életét nehéz megmondani. De ő képes volt az életét a családjának szentelni, hűséges társul szegődni férje mellé. Kálmán bácsi1935-ben a Balaton mellett nyaralva ismerte meg Kádár Lajos nagykanizsai lelkész Erzsébet leányát, dédit, akit 1937 augusztusában vett feleségül Pesten, a Kálvin téri templomban. Egész életében, munkájában segítője és támasza volt, ő mindketten pedagógusként mentek nyugdíjba. Négy leányt neveltek fel, akik a matematika és a vegyészet területén szereztek diplomát. Ennyi a száraz tények talaján. De az arc derűje,...