A mai napon vért adtam. Nem olyan nagy szám ez, de mégis fontos egy olyan helyzetben vért adni olyan embereknek, akiket nem is ismerünk, mikor a vér is kezd hiánycikk lenni. Hiszen tudjátok a vírus miatt: maradj otthon. Ennek kapcsán viszont eszembe jutott, hogy Jézus mennyire nem sajnálta magát, hanem odaadta nekünk a legdrágábbat az életét érettünk, hogy az Ő tiszta vére moshasson meg minket belülről teljesen. Miért veszünk tehát Úrvacsorát? Mit jelent enni az Ő testét és inni az Ő vérét? Tanulmányozzuk együtt a János evangéliumát annak a 6. részét az 52-60 versig.
Zajlik az X-faktor, a Fölszállott a páva verseny és még ki tudja mi minden. Esik az eső, borús, hideg idő. De én nem tudok másra gondolni, hogy hazahívta az Úr Molnár Zsigmond lelkipásztort. Egy égő lelkű, színmagyar, a juhokra vigyázó pásztorért hullajtja könnyeit kint az eső, bent meg a szívem. Molnár Zsigmond lelkipásztor a balassagyarmati evangelizáción Messziről köszöntötte a gyülekezeti tagokat, ismerősöket, ismeretleneket, és mindenkihez volt egy jó szava. Magánál, vagy a családjánál előbbre helyezte Megváltója ügyét, a kirendelt eszközöket, pénzt a rá bízott gyülekezetek építésére használta. Kérdezhetnénk, hogy Isten miért engedi meg, hogy a fiatal szolgája ilyen óriási betegségben szenvedjen, majd haljon meg. Mert bár látszólag a rák győzött, de ez alatt a több, mint hét éves küzdelem alatt nem láttuk őt szomorkodni, vagy csak önmagára figyelni. Betegeket látogatott, vagy éppen ha maga is kezelésekre járt, ott is hirdette az evangéliumot korra, nemre, foglalkozás...