Ugrás a fő tartalomra
Kép
Szerző:
Álljon itt néhány sor az egyik különlegesen kedves versemből. Azért kedves, mert amikor írtam csak azt tudtam, hogy a majdani feleségemről szól. Az érdekes az, hogy a leírtak igen ráillettek feleségemre, pedig Isten segítsége nélkül nem őt kerestem volna. Ráadásul volt egy pillanat (fénykép is megörökítette), amikor ilyennek láthattam őt. Magamban még mindig úgy gondolok erre: ennyi véletlen nincs...



A " kis herceg"

Tündöklő napsugárban áll aranyló búzamező közepén. A napsugár boldogan játszik színpompás körtáncot az égkék kabátkán, melyet parányi rezdülésekkel hullámoztat a szellőlehelet.

Ott állsz mosolyogva, méltó helyeden. Elhatároztam; barátod leszek. Tágra nyílt kéklő szemekkel nézel tiszta ragyogó arcodon át.

Kissé félek. Oly törékeny, oly gyengéd, majdnem elfújja a szél. Közelebb lépek, hallgatózom. Valami csöndes, halk koppanás vagy puffanás egymás után. Nem ez kalapál, dübörög, zakatol, a szívem ez, csak terád vár! Mint a kabátkán a lenge nyári szellő, úgy játszik lelkem minden húrján a " szél" mennyei muzsikát.

A szíve a rózsájáé. Csodálatos, kárminpiros, hatalmasra nyílt rózsa. Nincs hozzáfogható. Nyújtsd kezed! Kis fehér, finom kezek! Gondozzuk, ápoljuk, hordozzuk tovább ketten kincsedet!

Címkék:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nagymama emlékére

Szerző:
Vasárnap meghalt Nagymama. Gyermekeinknek csak egyszerűen "dédi". Elaludt, úgy ment át abba az országba, ahol nincs többé könny és gyász, fájdalom, vagy jajkiáltás. Ilyenkor számtalan okos dolgot szoktak mondani, visszaemlékeznek az életútra, amit itt a Földön bejárt. De 95 évet bejárni sem egyszerű! Mindebből pedig mit is láthatunk mi gyerekek? Néhány együtt töltött év, roppant kevés, mégis elég a példa okán! Hogy mi fémjelzi leginkább az ember életét nehéz megmondani. De ő képes volt az életét a családjának szentelni, hűséges társul szegődni férje mellé. Kálmán bácsi1935-ben a Balaton mellett nyaralva ismerte meg Kádár Lajos nagykanizsai lelkész Erzsébet leányát, dédit, akit 1937 augusztusában vett feleségül Pesten, a Kálvin téri templomban. Egész életében, munkájában segítője és támasza volt, ő mindketten pedagógusként mentek nyugdíjba. Négy leányt neveltek fel, akik a matematika és a vegyészet területén szereztek diplomát. Ennyi a száraz tények talaján. De az arc derűje,...
További információk

Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács

Szerző:
Számomra az egyik legkedvesebb húsvéti vers Ámon az ács címmel Túrmezei Erzsébet verse. Megkísérlem úgy interpretálni számotokra, hogy érthető legyen. Gondolkozzunk el együtt rajta, hiszen azt a keresztet, ami durva és nehéz én is ácsoltam, nekem is készült. Keresési eredmények Internetes találatok Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács Két szálfát hoztak Ámon udvarára és szólt a főpap: „Ámon, jól figyelj: Kereszt legyen. Ne félj! Meglesz az ára. Durva, nehéz… Ne faragj rajt' sokat. Sürgős.” És Ámon munkához fogott. Fejszecsapások hullottak a fára. Akkor hajnalodott. Felkelt az asszony is, a gyermek is. „Édesapám, milyen két furcsa fa. Mi lesz belőle?” „Eriggy Salomé, ne is kérdezd!”– döbben föl az apa Kis Salomé vidáman elszalad. Milyen erős a nemrég béna láb! De jó is volt Jézushoz vinni őt, követve szívük halk sugallatát. Csodálatos volt az a pillanat! Ámon dolgozik. Készül a kereszt. Nehéz a szíve. Ki is hordja majd? Valami gyilkos, lator, lázadó ny...
További információk

Ábrahám alkuja

Szerző:
Talán sokak előtt ismert a történet, hogy miután Ábrahám megtudja, hogy Sodoma városa ítélet előtt áll, megkísérel Istennel beszélni (Mózes I. 18:16-). Ez nem egy szokványos arab vagy zsidó alku, ahol a két fél kölcsönösen enged, majd pedig megállnak a számukra kedvező árnál. Ugyanis egy irányba haladnak mindketten. Ábrahámot magát is meglepheti, hogy a haragvó, mindenható Úr milyen könnyedén enged a beszélgetésükben. Ez csak egyféleképpen lehet, ha Isten mindenféle módon meg akarja menteni az ott élő embereket. Azokat, akik szinte kérkednek is bűneikkel, "bátran" vállalják másságukat, nincs előttük értéke a családi közösségnek, megtesznek mindent a pénzért, amáért, nem éreznek lelkiismeret furdalást, ha ölniük kell. Persze ez kissé általános, és mi ugye nem is vagyunk ilyenek. Azok biztos megérdemelték a sorsukat. De Isten sem azokról, sem pedig rólunk nem így gondolkodik. Tíz igaz emberért is megkönyörül a városon. És ekkor Ábrahám abba hagyja z alkudozást, hiszen mégiscsak...
További információk