Ha lehet hinni annak a sok emlékezőnek, aki erről a néhány napról beszélt vagy írt úgy hiszem elmondható: 1956 tiszta, igaz forradalom volt.
Ma, amikor olyan sokan emlékeznek, hányan mondhatják el magukról, nem mutogatva másokra tiszta, igaz vagyok. Ugyan ki is mondhatná, hiszen Isten mércéjének megfelelni csak egy valakinek sikerülhetett: Jézusnak.
De az emberi elvárások, melyekben másokra nézve igaznak találom, hogy ne legyen korrupt, elégedjen meg a fizetésével, ne akarjon kibújni az adóterhek alól (keresve a kiskapukat lázasan), ne csupán a pénz határozza meg a cselekedeteit, hanem mindazok az írott és iratlan szabályok, amelyeket erkölcsi értéknek nevezhetünk, és amelyeket újra és újra el akarják pusztítani a megfelelni nem tudó, önmaguknak is hazudó emberek.
1956-ban volt olyan pillanat (napokig tartó), amikor a tömegek feleltek meg igazi, örök erkölcsi elvárásoknak. Hogy aztán utána jöjjön a Sátán látszólag hosszan tartó, sötét cselekedeteinek uralma - besúgások galád rendszerével, verőlegényekkel, börtönökkel, halálraítéltek rettegésével, megöltek síró hozzátartozóival. Tisztelet a hősöknek!
A tisztaság pillanatai egy ember életében is sajnos csak kevés ideig tartanak. Ezért van szükségünk Jézus tisztaságára, aki cserét kínál: szennyes, bűnnel teli élet ruhánk helyett tiszta, fehér ruhát, megbocsátott életet, sőt kínál feltámadott új életet.
Hallgatva az emlék vagy ünnepi beszédeket, '56-ot majd mindenki csak a saját előre menetelére akarja használni, saját hatalmát akarja ezt meglovagolva növelni. Mert a világ nem változik: körülöttem és bennem sem. A kiábrándultság szürkeségében az a Krisztus jelenthet kiutat, aki érted, értem odaáldozta magát, hogy a bűn büntetését, a szenvedéseket, a betegségeket magával vigye a fára mindannyiunkért.
Értékes
Csak egy fénykép a falon.
Még édesanyádról...
Papírdarab csupán,
de neked talán egy egész világ.
Autó fékje csikorog,
s üt el vicsorgó, vonagló ebet.
Csak egy bolond kutya volt...
Esténként az utca üres fiatalokkal tele.
Beleokádják reménytelen életük a semmibe:
" Kellek még valakinek ?.."
Úgy szeretném nekik is odakiáltani:
Téged is szeretnek !
Neked is, ki leéltél egy életet
középvilág ártatlan senki átlagaként
a szürke nyomorúságban
Téged is szeretnek !
Rólad sem feledkeztek meg !
Te is kellesz !
Várt rád szürke hétköznapokban,
Várt szerelmes alkonyokban,
Várt sivár akasztófa reggelen,
Várt régóta, mint anya kisded gyermeket.
Várt hideg templomokban,
Várt, hogy végre válaszolj őszinte hangoddal,
Várt, hogy életed újjá legyen,
Várt terád ott is a kereszten
Meddig még ?
„Ember értékes vagy, nem látod, szeretlek !”
Még édesanyádról...
Papírdarab csupán,
de neked talán egy egész világ.
Autó fékje csikorog,
s üt el vicsorgó, vonagló ebet.
Csak egy bolond kutya volt...
Esténként az utca üres fiatalokkal tele.
Beleokádják reménytelen életük a semmibe:
" Kellek még valakinek ?.."
Úgy szeretném nekik is odakiáltani:
Téged is szeretnek !
Neked is, ki leéltél egy életet
középvilág ártatlan senki átlagaként
a szürke nyomorúságban
Téged is szeretnek !
Rólad sem feledkeztek meg !
Te is kellesz !
Várt rád szürke hétköznapokban,
Várt szerelmes alkonyokban,
Várt sivár akasztófa reggelen,
Várt régóta, mint anya kisded gyermeket.
Várt hideg templomokban,
Várt, hogy végre válaszolj őszinte hangoddal,
Várt, hogy életed újjá legyen,
Várt terád ott is a kereszten
Meddig még ?
„Ember értékes vagy, nem látod, szeretlek !”