Többek között a Márk evangéliumában található ez a mondat (Márk 8:29), és nemrég az egyik napi Ige volt. Először nem értettem, hogy miért parancsolja meg Jézus, hogy senkinek se beszéljenek őróla. Aztán eszembe jutott, hogy a legtöbb tanítvány még Krisztusnak se mondta volna, hanem inkább prófétának, rabbinak, tanítónak, akivel jó lenni, meg neki láthatólag hatalma van csodákat tesz. Péter Krisztus tudata, megváltó képe milyen lehetett. Valószínűleg szívből szól, amikor ezt kijelenti, biztos benne, hogy Jézus akire mindenki várt, akiről a próféták szóltak. De azt várta, hogy majd a Király mellett lehet annak földi trónján, mikor mindenki meghajlik előtte. Erre a csodára vár akkor is ott a főpap udvarán, de csak a saját csalódása miatt válik tagadóvá, mert ezt a Jézust nem ismeri. Neki csak úgy jó ha Jézus teszi a csodákat, rendbe teszi az életemet - csakis amikor nagy bajban vagyok, szükséget látok - viszont nem akarja meglátni az igazi Messiást, aki életét adja értünk. Nos, ezért nem akarja, hogy róla bizonyságot tegyen az ilyen tanítvány. Ismerni Jézust, mint egyedüli megoldást, életünkre. Sokszor elmondjuk, hogy a lottó főnyeremény egyből megváltoztatna mindent, megoldaná az életünket. Pedig a bűneinket, saját elrontott életünket, természetünket nem tudjuk megváltoztatni. Ez egyedül Jézus tanítványságában válhat életünk valóságává. Ahol valóban Ő a király, Ő irányíthat, Ő a megváltónk, Ő a mindenünk, vele van tele a gondolatunk és a mindennapunk.
Te kinek mondod Jézust az emberek előtt?