Tényleg régen írtam már, talán benne volt az is, hogy a nyáron próbáltam kerülni a számítógép társaságát. Most pedig egy szerencsétlen esés kapcsán (farokcsonttörés) kissé ágyhoz kötötten próbálom utól érni magam.
A nyár emberileg igen áldott volt, ugyanis eljuthattunk egy olyan helyre, ahol tényleg minden a vendégek kényelmét szolgálta. Ez a hely a Parádsasvári kastélyszálló volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Nekünk megadta Isten ezt a közel egy hetet, hiszen látta, mennyire ott van ez a vágy bennünk egy közös nyaralásra, egy festői helyen. 
Zavart, hogy ezt nem tudom megadni a feleségemnek már 10 éve. Idén a Társaságunktól sikerült üdülési csekket kapni, ezután már csak kerestem a szálláshelyek között az interneten. Még ehhez képest is minden igen drágának tűnt. Már kezdtem beletörődni a drága nyaralás gondolatába, míg Isten megmutatta ezt a helyet. Amikor láttam a honlapot felnevettem. Aztán foglalás, nyaralás, fürdés, laza hét, wellness, stb. A képek elég beszédesek. De azért közben figyeltem, hiszen az egyik típusú nyaralótárs a kuporgató, végre megelégedéssel nyaralok, a másik a gazdag, aki nem külföldre ment pihenni, de komoly elvárásokkal érkezik. Nagyon sokat adott. Talán nekem azt, hogy tényleg végig kell gondolnom a munkámra fordított idő és energia nagyságot. Eddig mindig azzal áltattam magam, hogy azért kell maximálisan teljesíteni a munkahelyen, mert Istennek teszem. De ha igazán az Ő dicsőségére akarok élni, akkor Őneki kell szolgáljak, s ha erre egyre kevesebb idő marad az előbbi miatt, az nem lehet Isten akarata. 
Azt is érdekes volt látni, hogy a gazdagságban ugyanolyan lelki terhekkel - bűnökkel - kűzdenek, mint a szegénységben. De talán még több az álarc, kevesebb a bizalom, és nincs igazi kapaszkodó.
Aztán a nagyszülőkkel is töltöttünk néhány napot. Még mindig nem volt munka, csak felhőtlen nyaralás, programozás. Szóval jó volt, és remélem Isten bele tud nyúlni az életünkbe úgy is, ha eljönnek a munkás hétköznapok.
Zavart, hogy ezt nem tudom megadni a feleségemnek már 10 éve. Idén a Társaságunktól sikerült üdülési csekket kapni, ezután már csak kerestem a szálláshelyek között az interneten. Még ehhez képest is minden igen drágának tűnt. Már kezdtem beletörődni a drága nyaralás gondolatába, míg Isten megmutatta ezt a helyet. Amikor láttam a honlapot felnevettem. Aztán foglalás, nyaralás, fürdés, laza hét, wellness, stb. A képek elég beszédesek. De azért közben figyeltem, hiszen az egyik típusú nyaralótárs a kuporgató, végre megelégedéssel nyaralok, a másik a gazdag, aki nem külföldre ment pihenni, de komoly elvárásokkal érkezik. Nagyon sokat adott. Talán nekem azt, hogy tényleg végig kell gondolnom a munkámra fordított idő és energia nagyságot. Eddig mindig azzal áltattam magam, hogy azért kell maximálisan teljesíteni a munkahelyen, mert Istennek teszem. De ha igazán az Ő dicsőségére akarok élni, akkor Őneki kell szolgáljak, s ha erre egyre kevesebb idő marad az előbbi miatt, az nem lehet Isten akarata. 
Azt is érdekes volt látni, hogy a gazdagságban ugyanolyan lelki terhekkel - bűnökkel - kűzdenek, mint a szegénységben. De talán még több az álarc, kevesebb a bizalom, és nincs igazi kapaszkodó.Aztán a nagyszülőkkel is töltöttünk néhány napot. Még mindig nem volt munka, csak felhőtlen nyaralás, programozás. Szóval jó volt, és remélem Isten bele tud nyúlni az életünkbe úgy is, ha eljönnek a munkás hétköznapok.