Nemrég találtam meg a Derek Redmondról készészült videót (te is megnézheted itt), ami az 1992-es Barcelonai Olimpiai játékokon készült. Igen megható az egész, és talán a sportemberi nagyságról is bemutat valamit, ahogyan elszakadt térdszalaggal befejezi azt a versenyt, amire egész életében készült. De még különlegesebb, ahogyan megérkezik a segítség apja személyében, aki bekíséri a célba. Nagyjából ez hangzott el kettejük között: " Nem kell ezt csinálnod" (Jim-apa); "Dehogynem" (Derek); " Na jó, akkor együtt befejezzük!".
Számomra nemcsak apa-fiú viszonyként különleges, példaértékű, de valamiért nem tudok elvonatkoztatni, attól a szeretettől, amivel Isten, az Úr Jézusban így közeledik felénk. Tudom túlságosan "nyálas" ez az egész, de igaz és valóságos. A megtört életünkben érkezik támaszként, hogy egészen a célig, halálunkig, a menyországig kísérjen, s mindezt úgy tette lehetővé, hogy Ő megszakadt inakkal csinálta végig küldetését ("Elvégeztetett!" János 19:30), hogy a bűn igazságos büntetését ne nekem (neked) kelljen viselnünk, hanem Neki. Ezért karolhat át, és ma ezért sírhatjuk ki magunkat a vállán, mint tette Derek édesapja Jim vállán.
Számomra nemcsak apa-fiú viszonyként különleges, példaértékű, de valamiért nem tudok elvonatkoztatni, attól a szeretettől, amivel Isten, az Úr Jézusban így közeledik felénk. Tudom túlságosan "nyálas" ez az egész, de igaz és valóságos. A megtört életünkben érkezik támaszként, hogy egészen a célig, halálunkig, a menyországig kísérjen, s mindezt úgy tette lehetővé, hogy Ő megszakadt inakkal csinálta végig küldetését ("Elvégeztetett!" János 19:30), hogy a bűn igazságos büntetését ne nekem (neked) kelljen viselnünk, hanem Neki. Ezért karolhat át, és ma ezért sírhatjuk ki magunkat a vállán, mint tette Derek édesapja Jim vállán.