Jó cím, ugye? Az alábbiakban nem fogok okoskodni ígérem. Mert a házasságokról rossz viccek születnek, megmosolyogjuk azokat, akik boldogok, azt mondják sokan ilyenkor, hogy majd megtudják... Pedig létezik boldog házasélet, de ennek gyökere nem feltétlenül gyökerezik azokban a frázisokban, amelyek a két fél közötti viszony megtartásának fortélyairól szólnak. Amiért írok erről, az a saját tapasztalataimból táplálkozik, lassan tizenkét év házasélet után. Nem sok, de vannak példák előttünk, olyanok, akik nem szégyenlenek kézenfogva menni az úton 80 év felett.
Az egyetemes imahét nyitó áhítatán Rétságon elhangzott verset szeretném itt közzé tenni. KÉZ Furcsa kéz az emberé… Mindent tud, mindent akar, mindent kér. Kinyújtva int feléd. Hozzád szól, néked szolgál. Furcsa kéz az emberé… Öl, gyilkol, fenyeget, épít, Majd romba dönt, Alkot, de hasztalan, görcsösen összeszorul. Ismered-e az Isten kezét? Mely hatalmas, erővel teljes, Hegyeket mozgat, teremt, újjáépít. Ez a kéz formálta a Földet, A Napot, vizeket… Állatok seregei nőttek ki belőle. Erejével megrengeti a világot, Előtte nem áll meg semmi, Nincsen nálánál nagyobb. Embert formáló tökéletes kezek. Láttad-e már az Ő kezét? Véresen, szögekkel átütve, Fájdalomtól remegőn, Láttad-e? Érezted kezei melegét, És finom, jóleső simogatását, Mely megnyugtat, békéltet. Terhek alatt roskadót megpihenteti, Beteget gondoz, ápol, támogat. Ez a kéz ölel szeretetével körül, S eláraszt érdemtelenül dicsérettel, Miközben lágyan válladra kerülnek A gondos Atyai kezek. Ércsziklaként vesz körül, mely Áttörhetetl...