A folytatás innen kezdve elég egyértelműnek mutatkozott. Rétságon egy igen szép házat adtak szolgálati bérlakásként. Mindenki beleszeretett elsőre, csak valahogy én nem tudtam kitörő örömmel kezelni a kialakult helyzetet. Sokáig, napokig, hetekig nem volt igazi kedvem odaállni Isten elé, keresni az akaratát, hiszen bennem az volt, hogy nem aszerint tettem, ahogyan ő mutatta. Végig tudtam, hogy az Úr sohasem vet el bennünket egyetlen döntés miatt, mégis kialakult bennem egy gát. Azt is átéltem, hogy nem az a kérdés, hogy van -e jó döntés, vagy rossz döntés, mert úgy gondolom Isten sokkal inkább egy lehetőséget kínált fel most is, mintsem kész tényeket tárna fel. A döntéseinket valami hihetetlen tisztelettel veszi Ő, egy olyan Úr, aki bármit megtehetne. Mint akkor a kereszten, ahol porszem emberek döntöttek az Isten egyszülött Fiának sorsáról. Ő pedig viselte a rá mért szenvedéseket, nem is akarok erre más szavakat használni, mint az igének az egyik legpontosabb ezt leíró próféciáját:
Ésaiás próféta könyve 53. rész
Így aztán érthető, hogy sem életünk legnagyobb döntésében - abban, hogy hajlandó vagy-e elfogadni Isten békejobbját Jézusban, és életed minden dolgára igaznak tartani, hogy Jézus egyetlen áldozatával kifizette helyetted bűneid jogos büntetését -, sem pedig a kisebb döntésekben nem erőszakoskodik velünk soha.
Most is nagyon hálás vagyok ezért. Lecsendesedett bennem is minden. Most már örömmel keresem újra Isten akaratát reggelente a Bibliából. Várom, hogyan szolgálhatok ennek az érthetetlenül kedves Úrnak. Imádkozzatok értem, és mindenki másért, hogy lehessen érthető számunkra az Ő tökéletes akarata.
| 4. | Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! |
| 5. | És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. |
| 6. | Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. |
| 7. | Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! |
Így aztán érthető, hogy sem életünk legnagyobb döntésében - abban, hogy hajlandó vagy-e elfogadni Isten békejobbját Jézusban, és életed minden dolgára igaznak tartani, hogy Jézus egyetlen áldozatával kifizette helyetted bűneid jogos büntetését -, sem pedig a kisebb döntésekben nem erőszakoskodik velünk soha.
Most is nagyon hálás vagyok ezért. Lecsendesedett bennem is minden. Most már örömmel keresem újra Isten akaratát reggelente a Bibliából. Várom, hogyan szolgálhatok ennek az érthetetlenül kedves Úrnak. Imádkozzatok értem, és mindenki másért, hogy lehessen érthető számunkra az Ő tökéletes akarata.