Egy keresztyén gondolatai

Egy igen hosszú, nehéz időszak után voltunk. Rengeteg munkával teltek napjaim, úgy éreztem adósságom van a családdal szemben. Mindeközben Isten csodálatos szeretete tartott meg minket, hiszen a betegségek sem voltak nagyon nehezek a gyermekeknél (egy-két nap alatt elmúltak), s kedves feleségem is kapott eleget arra, hogy elviseljen a fáradságommal, elégedetlenségeimmel, kiabálásommal együtt. Így jött el a hétvége, melynek apropója az volt, hogy feleségemnek most jár le a GYES, emiatt vissza kellett menni az első munkáltatóhoz, kimondani is sok 8 év után. Tiszacsegén kezdtük közös életünket, Emőke itt kezdett tanítani. Aztán egy év után megszületett Lacus, majd Kata 2002-ben, 3 évre rá pedig Anna. 8 éve nincs igazi együttes program a feleségemmel, csak nagyon ritkán, mikor valaki megkönyörül rajtunk. Ennek a legszebb példája az volt, amikor nővérem karácsonyi ajándéka 2 jegy volt a Művészetek Palotájába eegy gyönyörű koncertre. Ráadásul úgy, hogy a gyerekekre ők vigyáztak... A másik ...

Édesapám ma felkerült a világhálóra. A regionális lapban kérdezték ők. A videó megtekinthető az 50. másodperctől kezdve:

Néhány napja teljes terhek alatt nyomtam a munkákat, és azt hiszem ilyenkor hajlamos vagyok elfeledkezni Isten dolgairól. No talán nem a jóságára gondolok, szeretetére, az Ő változhatatlanságára, ezeket ilyenkor is mind tudom. De a szellemi foglalkozások közös átka lehet, hogy elfáradok, és nem akarok csak kinézni a fejemből, ahelyett, hogy éppenséggel a passzivitásból menekülve Isten lábai elé borulnék elmondva neki még azt is, hogy semmihez sincs kedvem. Sajnos így telt el édesanyám születésnapja is, hogy minden ami a magánéletemhez tartozna elfelejtődött. Rendkívül szégyenteljes. Ami ilyenkor még szomorúbb, hogy marad az egyetlen társam, akit ilyenkor is felelőssé lehet tenni mindenért... A keresztyénségben talán az a legszebb, hogy ennek ellenére Isten folyamatosan keres. Újra és újra kínálja azt az utat, ami hozzá visz, Vele járhat bárki, aki hajlandó igent mondani Krisztus hívására. Tegnap is éppen ez történt. Isten megítélt, súlyosan, és örömmel láttam meg a bűneimet, hoztam fel...

Ha lehet hinni annak a sok emlékezőnek, aki erről a néhány napról beszélt vagy írt úgy hiszem elmondható: 1956 tiszta, igaz forradalom volt . Ma, amikor olyan sokan emlékeznek, hányan mondhatják el magukról, nem mutogatva másokra tiszta, igaz vagyok. Ugyan ki is mondhatná, hiszen Isten mércéjének megfelelni csak egy valakinek sikerülhetett: Jézusnak . De az emberi elvárások, melyekben másokra nézve igaznak találom, hogy ne legyen korrupt, elégedjen meg a fizetésével, ne akarjon kibújni az adóterhek alól (keresve a kiskapukat lázasan), ne csupán a pénz határozza meg a cselekedeteit, hanem mindazok az írott és iratlan szabályok, amelyeket erkölcsi értéknek nevezhetünk, és amelyeket újra és újra el akarják pusztítani a megfelelni nem tudó, önmaguknak is hazudó emberek. 1956-ban volt olyan pillanat (napokig tartó), amikor a tömegek feleltek meg igazi, örök erkölcsi elvárásoknak. Hogy aztán utána jöjjön a Sátán látszólag hosszan tartó, sötét cselekedeteinek uralma - besúgások galád rendszer...

Kedves feleségem, amikor még jegyesek voltunk.

Álljon itt néhány sor az egyik különlegesen kedves versemből. Azért kedves, mert amikor írtam csak azt tudtam, hogy a majdani feleségemről szól. Az érdekes az, hogy a leírtak igen ráillettek feleségemre, pedig Isten segítsége nélkül nem őt kerestem volna. Ráadásul volt egy pillanat (fénykép is megörökítette), amikor ilyennek láthattam őt. Magamban még mindig úgy gondolok erre: ennyi véletlen nincs... A " kis herceg" Tündöklő napsugárban áll aranyló búzamező közepén. A napsugár boldogan játszik színpompás körtáncot az égkék kabátkán, melyet parányi rezdülésekkel hullámoztat a szellőlehelet. Ott állsz mosolyogva, méltó helyeden. Elhatároztam; barátod leszek. Tágra nyílt kéklő szemekkel nézel tiszta ragyogó arcodon át. Kissé félek. Oly törékeny, oly gyengéd, majdnem elfújja a szél. Közelebb lépek, hallgatózom. Valami csöndes, halk koppanás vagy puffanás egymás után. Nem ez kalapál, dübörög, zakatol, a szívem ez, csak terád vár! Mint a kabátkán a lenge nyári szellő, úgy...

Keresed, hogy miért vagy, miért élsz, Keresed a jót, szépet, életet, reményt. Keresed a hangot, barátot társat, Keresed a napsütést, álmokat, vágyat. Keresel mindent, de hiába. Csak csalódás özöne áraszt. Isten téged már régóta keres, hogy mindezt megadja neked. Szeresd Istenedet!