Egy keresztyén gondolatai

Az egyetemes imahét nyitó áhítatán Rétságon elhangzott verset szeretném itt közzé tenni. KÉZ Furcsa kéz az emberé… Mindent tud, mindent akar, mindent kér. Kinyújtva int feléd. Hozzád szól, néked szolgál. Furcsa kéz az emberé… Öl, gyilkol, fenyeget, épít, Majd romba dönt, Alkot, de hasztalan, görcsösen összeszorul. Ismered-e az Isten kezét? Mely hatalmas, erővel teljes, Hegyeket mozgat, teremt, újjáépít. Ez a kéz formálta a Földet, A Napot, vizeket… Állatok seregei nőttek ki belőle. Erejével megrengeti a világot, Előtte nem áll meg semmi, Nincsen nálánál nagyobb. Embert formáló tökéletes kezek. Láttad-e már az Ő kezét? Véresen, szögekkel átütve, Fájdalomtól remegőn, Láttad-e? Érezted kezei melegét, És finom, jóleső simogatását, Mely megnyugtat, békéltet. Terhek alatt roskadót megpihenteti, Beteget gondoz, ápol, támogat. Ez a kéz ölel szeretetével körül, S eláraszt érdemtelenül dicsérettel, Miközben lágyan válladra kerülnek A gondos Atyai kezek. Ércsziklaként vesz körül, mely Áttörhetetl...

„És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.” (Ap.Csel. 2:42) Manapság ha az apostoli időkről beszélünk sok valószínűleg kevésbé helytálló dolog juthat eszünkbe. A legtöbb úgy kezdődik, hogy abban az időben könnyű volt nekik, és már kezdjük is sorolni. Ők még személyesen ismerhették Jézust, nekik elmondott sok mindent, sőt látták a csodáit. Ja, és nem volt annyi gondjuk a pénzkeresettel, családdal, nem voltak főnökeik, stb. Hát persze, ha Isten Igéjéhez mindig csak a kibúvók keresése a viszonyulási alapunk. De gondoljunk csak arra, hogy nekik nem volt hipermarketjük, ahova beugorhattak volna a napi betevőt megszerezni. Nem volt autójuk, vagy repülőjük, hogy gyorsan tudjanak a barátjuk segítségére lenni. Nem voltak gyors hírcsatornáik, ami az uralkodó aktuális viszonyulását a kereszténységhez feltárta volna, s telefonon sem tudták megbeszélni az eseményeket. S talán éppen ezekből következik, hogy nem hitték el, hogy a...

„Monda pedig nekik: Mikor imádkoztok, [ezt] mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is.” (Lukács 11:2) Genf – 2011-ben a világszerte a keresztények egységéért tartott ökumenikus imahéten a jeruzsálemi első keresztény egyház eredetével fognak foglalkozni. Az Egyházak Világ-tanácsának közleménye szerint arra az időszakra fognak emlékezni, amikor az egyház még valóban egységes volt. „Az az egység, amelyet korunkban keresünk, nem csak egy absztrakt koncepció” – hangsúlyozta az EVT főtitkára, Olav Fykse Tveit. Az imahetet a palesztíniai keresztények fogják előkészíteni. Az északi félteként az imahét 2011. január 16-tól 23-ig tart, míg a déli féltekén pünkösdkor ünneplik. palesztíniai keresztények az Apostolok Cselekedetei közül választottak témát: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozás...

Legszívesebben elmondanám mindenkinek, aki valakit elvesztett, és gyászol, hogy van tovább még akkor is, ha most kibírhatatlanul fáj. A maiige.hu-n találtam éppen mára a következőket: Illés és Elizeus együtt voltak, amikor „…hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. Elizeus … azután nem látta őt többé…” (2Királyok 2:11-12). Oswald Chambers írja: „Nem baj, ha az Illésedtől függsz, amíg Isten őt rendeli melléd. De Istennek nem az a szándéka, hogy maradjon, és bár azt akarod majd mondani: »Nem tudom folytatni«, mégis folytatnod kell.” Vannak idők az életben, amikor egyedül kell továbbmennünk, és Istentől kell erőt merítenünk ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni. Íme három bibliai példa: 1) Egyedül a Jordánnál. Itt Elizeus „fogta Illésnek a leesett palástját, ráütött azzal a vízre, és… az kettévált, Elizeus pedig átment rajta” (2Királyok 2:14). A Jordán folyó a halált jelképezi. Amikor elveszít...

Sokszor felejtjük el még a saját életünkben történt fontos eseményeket is. Ilyen mostohán bánunk azokkal is, amelyek másoknak fontosak. Ebben a kis visszaemlékezésben éppen egy ilyen fontos történést szeretnék felidézni, hogy az ne tűnjön el az emlékezet homályában. A kisfiam megmenekülésének története ez. Lacus már éppen kezdte volna az óvodát, megindult a szoktatás, amikor lázas lett. A láz három napon át gyötörte, és nem akart 38,2-nél lejjebb menni, a legmagasabb pedig 39,6 fok volt több órán át. Már első nap ott voltunk a diósjenői "sámán" gyerekorvos rendelőjében, igen mert keleti misztikával, akupunktúrával foglalkozik a rendelő pedig sok honfoglalást idéző szimbólummal van tele festve. Hozzuk vissza egy pár nap múlva addig meg csökkentsük a lázát, ez volt az instrukció, nem ad antibiotikumot, mert nem lát gyulladást. „Látok, amit látnom kell!” Ez volt a válasza arra a kérdésre, hogy mi baja… Mivel nem nyugodtunk bele, másnap már a rétsági gyermekorvos vizsgálta, aki...

Had osszak meg veletek egy kis templomba, vagy színpadra állítható kis jelenetet. Mi nagyon szerettük, amikor a gyerekkel előadtuk. Magányosan? Családod a gyülekezet… A helyszín a templom, a tömött padsorokban több helyen elszórtan fehérbe öltözött gyermekek. Az idős ember gondolatait magnóról játszhatjuk be, vagy valaki hátulról a mikrofonba mondaná, az egyes angyalok pedig az idős emberhez futva, és szorosan a füléhez hajolva mondják el a gondolatokat. Amikor csak a gondolatok vannak a templomban a lámpákat leoltjuk csak az idős ember előtt ég gyertya, míg amikor a képek megelevenednek felkapcsoljuk. Az Úr asztala mellett idősebb nehezen mozgó ember, bottal, gyertyával a kezében. Id. ember: No már csak a gyertya emlékeztet rég elmúlt idők karácsonyi készülődésére. Nincsenek mellettem már, mind elmentek. Minden gyerek felállva: Született néktek ma a megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában! Id. ember: Üres fecsegés, nekem nem született meg még egyetlen karács...

Vasárnap meghalt Nagymama. Gyermekeinknek csak egyszerűen "dédi". Elaludt, úgy ment át abba az országba, ahol nincs többé könny és gyász, fájdalom, vagy jajkiáltás. Ilyenkor számtalan okos dolgot szoktak mondani, visszaemlékeznek az életútra, amit itt a Földön bejárt. De 95 évet bejárni sem egyszerű! Mindebből pedig mit is láthatunk mi gyerekek? Néhány együtt töltött év, roppant kevés, mégis elég a példa okán! Hogy mi fémjelzi leginkább az ember életét nehéz megmondani. De ő képes volt az életét a családjának szentelni, hűséges társul szegődni férje mellé. Kálmán bácsi1935-ben a Balaton mellett nyaralva ismerte meg Kádár Lajos nagykanizsai lelkész Erzsébet leányát, dédit, akit 1937 augusztusában vett feleségül Pesten, a Kálvin téri templomban. Egész életében, munkájában segítője és támasza volt, ő mindketten pedagógusként mentek nyugdíjba. Négy leányt neveltek fel, akik a matematika és a vegyészet területén szereztek diplomát. Ennyi a száraz tények talaján. De az arc derűje,...