Egy keresztyén gondolatai

„Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.” (73. zsoltár 1:4)                     Gyülekezetünk oly sok mindenen ment keresztül, melyben mélységeket és magasságokat egyaránt megéltünk az elmúlt esztendőben. Megrendítő volt elveszíteni a pásztorunkat, de munkálkodásának minden percéért hálát adhatunk. Felesége pásztorként is helytáll a gyülekezetben, szórványban, miközben maga is átment szemműtéteken, sok testi terheken. A gazdag programokkal teli nyáron áldott heteket tölthettünk az ifjakkal, s nyár végén a gyülekezeti napon is sokat épülhettünk a testvéri közösség által. Év vége felé közeledve az eltelt időszakot értékelik politikusok, sportolók, művészek, akik ...

Egyszer megkértek, hogy keressek valamilyen verset nyugdíjazás alkalmából. Aztán még inkább írtam egyet. Egy konkrét személy számára íródott, így azt inkább ti döntsétek el, hogy milyen lett.   A nyugalom díja    Leszögezem,  Nyugodt vagyok.  Röhejes.  Díjaznak azért, hogy otthon maradok. Kitolok Veletek:  Unott azért sem leszek!  Beosztom a pillanatot,  Elfoglaltként sürgök-forgok,  Konyhában gőz lebben,  „Jaj, csak oda ne égjen a lebbencs!”  De időpontot ne kérj!  Ne is kérdezd miért!  Várlak gonddal, lelkivel,  Én meg átugrok egy bejglivel!  Végre nem lesz időm  Csak másokra,  S istápolom Istvánom inkább,  mint hogy foglalkoztasson saját nyavalyám.  S ha valami mégis fáj?  Csak eszembe jut a munkám!  Hol naphosszat görnyedeztem,  Ettől aztán szabad lettem!  Hogy most kedvemre várakozzak,  „betegen” ...

Az elmúlt vasárnap lehetőségem volt úrvacsorát venni, ami mindig különleges és egy kicsit mindig más, hiszen más lelkiállapotban vagyunk, ugyanakkor Isten Lelke sem beszél ugyanúgy. A külsőségek lehet, hogy évszázadok óta azonosak (hasonlóak), de elsősorban rajtunk áll, hogy a vacsora látható jegyeit hogyan fogadjuk. Nem tudom hogyan vagytok vele, én a pihenősebb hétvégeken, vagy éppen a nyári szabadságolások idején sajnos lelkileg is hajlamosabb vagyok "leereszteni". Ilyenkor nem annyira feszített a reggeli készülődés, kicsit több a lustaság, és bizony nem mindig az első helyen van Isten lábai elé borulás. Emiatt ezen a reggelen sem volt egy hagyományos, a nagy könyvbe leírt napi áhítatom, de azt tudtam, hogy Isten keres. Nekem sokszor már a szokványos pótcselekvések - mint például a TV bekapcsolása az időjárás megnézése ürügyén - elhagyása segít a vasárnapi ráhangolódásban. Nem egyszerű a gyerekekkel az elindulás sem, hiszen a miért nem maradhatok kérdés megválaszolásától, ...

Az év fája Mo.-n - 2013 Az egri keleti platán Az év fája - 2013 Házi berkenye Az év vadvirága - 2013 Nyári tőzike Az év gombája - 2013 Csoportos csiperke Az év hala - 2013 Menyhal Az év hüllője - 2013 Barna ásóbéka Az év rovara - 2013 Citromlepke Az év denevére - 2013 Alpesi denevér   Az év madara - 2013 Gyurgyalag  

A gyászoló családtól megkaptuk a hivatalos gyászjelentést, amit az alábbiakban közzé teszek.  Csak megerősíteni tudom a család kérését, hogy nem kell koszorúkra kidobni súlyos tízezreket, hanem koszorú megváltás címén van lehetőség támogatni az itt maradt négygyermekes családot. A felebarátai iránt mindig bőkezű lelkipásztorról búcsúztatásakor és később sem feledkezzünk el!

Zajlik az X-faktor, a Fölszállott a páva verseny és még ki tudja mi minden. Esik az eső, borús, hideg idő. De én nem tudok másra gondolni, hogy hazahívta az Úr Molnár Zsigmond lelkipásztort. Egy égő lelkű, színmagyar, a juhokra vigyázó pásztorért hullajtja könnyeit kint az eső, bent meg a szívem. Molnár Zsigmond lelkipásztor a balassagyarmati evangelizáción Messziről köszöntötte a gyülekezeti tagokat, ismerősöket, ismeretleneket, és mindenkihez volt egy jó szava. Magánál, vagy a családjánál előbbre helyezte Megváltója ügyét, a kirendelt eszközöket, pénzt a rá bízott gyülekezetek építésére használta.  Kérdezhetnénk, hogy Isten miért engedi meg, hogy a fiatal szolgája ilyen óriási betegségben szenvedjen, majd haljon meg. Mert bár látszólag a rák győzött, de ez alatt a több, mint hét éves küzdelem alatt nem láttuk őt szomorkodni, vagy csak önmagára figyelni. Betegeket látogatott, vagy éppen ha maga is kezelésekre járt, ott is hirdette az evangéliumot korra, nemre, foglalkozás...

Hányszor hangzott el a fenti mondat olyanok szájából, akik megbizonyosodtak az igazság tartalmáról a maguk életében is. Hogyan lehetséges mindez, hiszen soha nem történt ehhez hasonló. Olvasunk ugyan a bibliában is arról, hogy Jézus feltámaszt halottat, de egyik sem járt ilyen következményekkel.  Lázár négy nap után jön ki a sírboltból, és Isten hatalmát mutatja a halál fölött. De Jézus utána különleges testben jár a tanítványok között, idő és tér korlátok nélkül. "A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról." A női követők, a tanítványok sem hiszik el. Hiszen egészen tömény történések döntik romba az addigi gondolataikat Krisztusról. Mindenki mást várt tőle. Mindenki más megoldást akart, mint ahogyan tesszük ezt ma is. Mert az életünkben nem Isten hiányát látjuk a legnagyobb problémának. Szeretünk szokások szerint élni, ahol a halottakat megkenjük drága dolgokkal, de életükben ne...