Egy keresztyén gondolatai

Még az elmúlt évben történt. Éppen a költészet napjához közeledve jött hozzám egy érdekes kéréssel a kislányom. Apa egy versmondó versenyre kellene benevezni, ehhez kellene verset találni. Csakúgy mellékesen jegyezte meg, hogy lehet saját verssel is nevezni. Én meg kaptam az alkalmon, rendben, akkor írjuk meg együtt a családdal. A tollak elkezdtek sercegni, pattogtak az ötletek, hogy miről is kellene szóljon a vers, és így tovább... Aznap este csak egy nagy káosznak tűnt az egész! Persze olyan rendezetlen gondolatok, amelyeknek önmagukban volt értelme, de nem akart összeállni kész egésszé. Aztán másnap kora reggel keltem fel, és a friss agy - lehet, hogy éjszaka is pörgött - elkezdte összerakni a sorokat. A legszebb az volt, hogy amikor félve megmutattam a családnak, mindenki a magáénak érezte! De hisz ez volt az eredeti szándék. Aztán a kislányom megtanulta a nem túl rövid verset, és ... A többi igazából már meseszerű, mert megnyerte ezzel az alábbi verssel a válogatókat, majd beju...

Nem is tudom, hol kezdjem... A tegnapi nap, csak egy állapot, meg siránkozhatnék, hogy milyen öreg vagyok, de egészen különleges, Istentől áldott nap volt! Tulajdonképpen nem is tegnap kezdődött, mert előző nap egy olyan ajándékot kaptam Diósjenőn, amibe benne volt az ajándékozó szíve, munkája. Reggel felkeltem, és kíváncsian vártam, mit fogok olvasni ezen a reggelen a Bibliából. Mert a legnagyobb ajándék mégiscsak az, hogy az Úr az Ő drága vérén megváltott, s ma szabadon mehetek hozzá bármikor, még pizsamában is reggel. Először is a Filippi 2:1-11 igét olvastam, "Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig." Csak azt a hálát éreztem, amit Ő t...

„Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.” (73. zsoltár 1:4)                     Gyülekezetünk oly sok mindenen ment keresztül, melyben mélységeket és magasságokat egyaránt megéltünk az elmúlt esztendőben. Megrendítő volt elveszíteni a pásztorunkat, de munkálkodásának minden percéért hálát adhatunk. Felesége pásztorként is helytáll a gyülekezetben, szórványban, miközben maga is átment szemműtéteken, sok testi terheken. A gazdag programokkal teli nyáron áldott heteket tölthettünk az ifjakkal, s nyár végén a gyülekezeti napon is sokat épülhettünk a testvéri közösség által. Év vége felé közeledve az eltelt időszakot értékelik politikusok, sportolók, művészek, akik ...

Egyszer megkértek, hogy keressek valamilyen verset nyugdíjazás alkalmából. Aztán még inkább írtam egyet. Egy konkrét személy számára íródott, így azt inkább ti döntsétek el, hogy milyen lett.   A nyugalom díja    Leszögezem,  Nyugodt vagyok.  Röhejes.  Díjaznak azért, hogy otthon maradok. Kitolok Veletek:  Unott azért sem leszek!  Beosztom a pillanatot,  Elfoglaltként sürgök-forgok,  Konyhában gőz lebben,  „Jaj, csak oda ne égjen a lebbencs!”  De időpontot ne kérj!  Ne is kérdezd miért!  Várlak gonddal, lelkivel,  Én meg átugrok egy bejglivel!  Végre nem lesz időm  Csak másokra,  S istápolom Istvánom inkább,  mint hogy foglalkoztasson saját nyavalyám.  S ha valami mégis fáj?  Csak eszembe jut a munkám!  Hol naphosszat görnyedeztem,  Ettől aztán szabad lettem!  Hogy most kedvemre várakozzak,  „betegen” ...

Az elmúlt vasárnap lehetőségem volt úrvacsorát venni, ami mindig különleges és egy kicsit mindig más, hiszen más lelkiállapotban vagyunk, ugyanakkor Isten Lelke sem beszél ugyanúgy. A külsőségek lehet, hogy évszázadok óta azonosak (hasonlóak), de elsősorban rajtunk áll, hogy a vacsora látható jegyeit hogyan fogadjuk. Nem tudom hogyan vagytok vele, én a pihenősebb hétvégeken, vagy éppen a nyári szabadságolások idején sajnos lelkileg is hajlamosabb vagyok "leereszteni". Ilyenkor nem annyira feszített a reggeli készülődés, kicsit több a lustaság, és bizony nem mindig az első helyen van Isten lábai elé borulás. Emiatt ezen a reggelen sem volt egy hagyományos, a nagy könyvbe leírt napi áhítatom, de azt tudtam, hogy Isten keres. Nekem sokszor már a szokványos pótcselekvések - mint például a TV bekapcsolása az időjárás megnézése ürügyén - elhagyása segít a vasárnapi ráhangolódásban. Nem egyszerű a gyerekekkel az elindulás sem, hiszen a miért nem maradhatok kérdés megválaszolásától, ...

Az év fája Mo.-n - 2013 Az egri keleti platán Az év fája - 2013 Házi berkenye Az év vadvirága - 2013 Nyári tőzike Az év gombája - 2013 Csoportos csiperke Az év hala - 2013 Menyhal Az év hüllője - 2013 Barna ásóbéka Az év rovara - 2013 Citromlepke Az év denevére - 2013 Alpesi denevér   Az év madara - 2013 Gyurgyalag  

A gyászoló családtól megkaptuk a hivatalos gyászjelentést, amit az alábbiakban közzé teszek.  Csak megerősíteni tudom a család kérését, hogy nem kell koszorúkra kidobni súlyos tízezreket, hanem koszorú megváltás címén van lehetőség támogatni az itt maradt négygyermekes családot. A felebarátai iránt mindig bőkezű lelkipásztorról búcsúztatásakor és később sem feledkezzünk el!