Egy fórumon olvasott hozzászólás kapcsán jött a felismerés. A hozzászólás úgy beszél a Sátánról, mint aki uralkodik e világban.
Ez szerintem tévedés.
A sátán legyőzetett, kivettetett a szellemvilág közösségéből, illegálisan garázdálkodik a földön. Nem fejedelem többé, hanem rabló, tolvaj, gyilkos.
Nincs joga uralkodni fölöttünk, de van lehetősége.
Ezt a lehetőséget nem Isten adja neki, hanem mi magunk. Hogyan? Paradox, de épp azzal, hogy harcolunk ellene, hogy küzdeni akarunk vele. Nem véletlenül óvott ettől Jézus – ugyanis esélytelenek vagyunk egy ilyen küzdelemben. Bármilyen nehéz is, ezt tudomásul kell vennünk. Nekünk nincs esélyünk a Gonosszal szemben. A sátánt csak Jézus tudja legyőzni. Ahogyan a világban, Isten előtt legyőzte, úgy bennünk is megteszi. Ő harcol helyettünk, de csak akkor, ha engedjük.
Ez az átadott élet lényege, értelme, esszenciája.
Nem a hibákkal, vétkekkel, bűnökkel bíbelődés, hanem a Jézusnak odaadott jog:
rendelkezz az életemmel, Uram! Tedd, amit Te jónak látsz. Itt vagyok, tiéd az életem, használj úgy, ahogyan szükséged van rá a harcban. Homokzsáknak, zseblámpának, lábtörlőnek, terelőpulinak, útjelző karónak – mindegy. Én gyenge vagyok a sátánnal szemben, nem akarhatom, mert nem is tudom legyőzni. Én csak élni tudom azt az életet, amit te szabsz ki nekem. Tudatlanul, bukdácsolva, hibázva – de mindig Rád figyelve. És bízva abban, hogy ha a Gonosz támad, Te nem engeded be a házba. Mert Te ott vagy.
Ha én akarom legyőzni a bűnt, én akarok megküzdeni a sátánnal, én találok ki mindenféle szép és jó dolgot, hogy hogyan kell élni, mit kell tenni a bűn ellen – akkor tisztára sepert és felékesített ház leszek, ahová hetedmagával tér vissza és költözik be a Gonosz. A jóságom és tisztaságom nemhogy nem véd meg tőle – csábítja, kiszolgáltat naki. Csak Te tudsz, Uram és Mesterem, megvédeni attól, hogy uralmat nyerjen fölöttem, csak Te tudod visszaverni a támadásait. Én csak egyet tehetek: Neked adom a házamat. Söprögetek, ha azt mondod, annak van itt az ideje, díszítem a falakat, ha arra biztatsz, ülök egy sarokban szótlanul, ha azt kéred, és sarat dagasztok, ha arra van szükség. Nem hiszek a saját erőmben, tudásomban, nem gondolom, hogy helyesen élek, nem akarok másokat megvédeni a sátántól, bűntől – mert nem vagyok rá képes. Ha van jó az életemben, ha teszek valami hasznosat, helyeset – Te teszed, nem én.
Neked akarom adni az életemet, kérlek, fogadd el, és ne hagyd el soha a házat, hogy ne tudjon besurranni a Gonosz!
Valahogy így gondolom.
Ha büszkén feldíszítem magam, és szembeszállok a Sátánnal – kinyitottam neki az ajtót.
Ha imádkozva ellenállok – Jézus elkergeti.
Ez az átadott élet. Lemondok az önrendelkezési jogomról, hogy megmaradhasson. Ez is paradox, de akkor is így van: ha önként lemondok róla, akkor megmarad a jézusi szabadságom. Ha ragaszkodom az önérvényesítéshez, akkor a sátán fennhatósága alá kerülök.
Mire ezt leírtam, bevillant, hogy Jézus ezt is megmondta: aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt. Aki lemond róla az Ő javára, az meg megtartja.