Egy keresztyén gondolatai

A gyászoló családtól megkaptuk a hivatalos gyászjelentést, amit az alábbiakban közzé teszek.  Csak megerősíteni tudom a család kérését, hogy nem kell koszorúkra kidobni súlyos tízezreket, hanem koszorú megváltás címén van lehetőség támogatni az itt maradt négygyermekes családot. A felebarátai iránt mindig bőkezű lelkipásztorról búcsúztatásakor és később sem feledkezzünk el!

Zajlik az X-faktor, a Fölszállott a páva verseny és még ki tudja mi minden. Esik az eső, borús, hideg idő. De én nem tudok másra gondolni, hogy hazahívta az Úr Molnár Zsigmond lelkipásztort. Egy égő lelkű, színmagyar, a juhokra vigyázó pásztorért hullajtja könnyeit kint az eső, bent meg a szívem. Molnár Zsigmond lelkipásztor a balassagyarmati evangelizáción Messziről köszöntötte a gyülekezeti tagokat, ismerősöket, ismeretleneket, és mindenkihez volt egy jó szava. Magánál, vagy a családjánál előbbre helyezte Megváltója ügyét, a kirendelt eszközöket, pénzt a rá bízott gyülekezetek építésére használta.  Kérdezhetnénk, hogy Isten miért engedi meg, hogy a fiatal szolgája ilyen óriási betegségben szenvedjen, majd haljon meg. Mert bár látszólag a rák győzött, de ez alatt a több, mint hét éves küzdelem alatt nem láttuk őt szomorkodni, vagy csak önmagára figyelni. Betegeket látogatott, vagy éppen ha maga is kezelésekre járt, ott is hirdette az evangéliumot korra, nemre, foglalkozás...

Hányszor hangzott el a fenti mondat olyanok szájából, akik megbizonyosodtak az igazság tartalmáról a maguk életében is. Hogyan lehetséges mindez, hiszen soha nem történt ehhez hasonló. Olvasunk ugyan a bibliában is arról, hogy Jézus feltámaszt halottat, de egyik sem járt ilyen következményekkel.  Lázár négy nap után jön ki a sírboltból, és Isten hatalmát mutatja a halál fölött. De Jézus utána különleges testben jár a tanítványok között, idő és tér korlátok nélkül. "A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról." A női követők, a tanítványok sem hiszik el. Hiszen egészen tömény történések döntik romba az addigi gondolataikat Krisztusról. Mindenki mást várt tőle. Mindenki más megoldást akart, mint ahogyan tesszük ezt ma is. Mert az életünkben nem Isten hiányát látjuk a legnagyobb problémának. Szeretünk szokások szerint élni, ahol a halottakat megkenjük drága dolgokkal, de életükben ne...

„Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!” (Ézsaiás 58:6) – olvasandó: 1-14.v. Sokak számára olyan távolinak tűnnek az egyházi élet alapvető szabályai, és olyan fals képük van minderről, hogy inkább meg sem próbálják azt megélni. Ilyen az adakozásban a tized kérdése, amit lassan már valami adóként szemlélünk, és ilyen a báli szezon utáni böjt is, amit kezdünk a jólétben töltött ünnepek utáni testi felüdülésként, megtisztulásként kezelni. A gondolkodásunkban keleti eredetű tisztítókúrák jelennek meg, egészséges életmód tanácsadók a női magazinokból, mert a testünk akar önmegvalósításunk központjába kerülni. A lemondás az valami bajt jelent, és ha a helyzetünk miatt kényszerülünk rá az egyenesen katasztrófa! Mi közünk van hát az igazi böjthöz? Valóban az önsanyargatás vihet közelebb Istenhez? Csodálkozunk, hogy vallási gyakorlataink ellenére sem telje...

„Boldog méh, amely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál. Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt. ” (Lukács 11:28) Az egész bibliában átível a fenti kérdés, ami karácsonykor újra és újra felerősödhet bennünk: Honnan jön az életemhez segítség? Hiszen a szomszédnak, a munkatársnak több jutott. A testvéremnek is könnyű a helyzete. De nekem mi jutott? Hogyan leszek így boldog? Aztán a fa alatt majd megnyugtatjuk magunkat, legalább most békesség van! Pedig jól tudjuk, hogy belül még mindig nem békéltem meg. Hiszen ott vannak a tüskék, amiket sohasem bocsátottam meg a társamnak. A körülmények, melyek mind engem igazolnak. Az igazságom, amit nem tudok elengedni, mert a kolléga több jutalmat kapott érdemtelenül. A hitelt már nem bírom fizetni, és a világban levő válság is csak rossz jövőképet vetít elém. Emiatt belekergetjük magunkat olyan gondolatokba, ahol bennünket senki sem ért meg, nem ismernek el, és aminek a végén a problémá...

Egy újabb nap elé nézünk a forradalom előestéjén. Hátha megérint benneteket egy kis ráhangolódásra egy vers: Fogynak emlékeink Egy pillanat a pesti tűzben, Hol pesti srácok oroszlánt űznek, Kergetik álmuk, hogy egy nap, A TE és Én éltünk szabad. Messze távolból dereng a kép, S a jólétünk homályába vész, Mert bár ma végre szólhatunk, Messzinek tűnik a cél: A zászlón csak egy szürke luk. Eltorzultak a célok, hisz a pénz az úr! Eltorzult arcokon hamis célok, Köddé váló eszmék mögött a Démon Igazgat, kormányoz a hatalom, S szabadságot vesz a Mammon. Ó, vajha látná ősöd, ki a Duna parton Kart-karba fonva, dalolva kereste A győztes forradalmat, mint silányult el A szeretett HAZA, S halvány emlékképeket idézve mormol, Ezer meg ezer álhős Ötvenhatot. Kis Ember, ma neked szól dalom! Ne hagyd mindazt veszni, mi forradalom, S dicső! Ne hagyd megkopni A szent tüzet, mely eggyé tehet Népet, nemzetet! Had menjünk ma ismét együtt, Feledve rangot, rendet, reb...

Engem is meghívtak öregdiák hozzászólóként, egy nagyon különleges társaságba. Hihetetlen megtisztelő, felemelő érzés, hogy hajdani a hajdani Alma Mater nem felejtett el. Mit mondjak én ilyen komoly emberek között, hiszen a tribünön helyet kapott Farkas Bertalan az első magyar űrhajós, vagy éppen a Seszták Miklós parlamenti képviselő, Leleszi Tibor polgármester, Sárosi Zoltán volt igazgató. De Dr. Szarka Zoli bácsival, vagy H. Németh Katalinnal is nagy élményt jelentett együtt lenni. Persze szép számmal megjelent vendégsereg hozta a jó időt, ami valljuk meg a vártnál kicsit jobban sikerült. A kánikulai napsütés próbára tett minket, és kisebb csodaként éltük meg, hogy mindenki épségben végigülte a tribünön perzselő napsütést. Tisztelet a ma is fiatalos 40-60 évvel ezelőtt végzett öregdiákoknak! Mivel az ünnepség vége után többen is kérték, hogy osszam meg velük írásban is az emlékbeszédet, leírtam, mintegy magamat is emlékeztetve az ünnep emelkedett hangulatára. Íme az általam elhangzott...