Egy keresztyén gondolatai

Óda a hölgyekhez Látlak titeket, mint csillagot   a felhők közt kibúvó éjjeli hold udvarában,   ahogy csobogó hűs patak árja ápol elöntve szívem minden zugában a mámort. Kezeteket fogom egyszerre   mégis egyedül csak neked, s helyszínül meghitt színházi páholy ad felhőtlen érzet folyót már ott,   Mert kár kincset keresni tovább, ha nem veszed észre kedvesed neked szőtt otthonát. Az örök nő félszeg, De nemcsak lágyan ringó kebel, dombok között nyíló vadvirág, Hanem mindennapi keserv, kín, elvárás Koszos, piszkos tányérok, ruhák, Végeláthatatlan portalanítás. Közben legyél ápolt, de jó szakács. Kitartó, mindent tűrő, Az ágyban vadmacska, kiváló szerető! Csoda hogy elfáradsz Te törékeny, te kedves, Te gyenge nádszál! Megremegsz, mint dús cserje, mire madárka rászáll. S mi balga „sötétnép” nem látjuk a bájt évek múltán, A szerelem csak kihűlt hamu már, És nem nő a NŐ bennünk magasra. Ápolj...

Egy újabb év eltelt. Sokszor csak a névnapok, születésnapok gyorsan következő egymásutánisága figyelmeztet minderre. Most éppen az, hogy ma van Annácska névnapja. Hihetetlen, de tizenegy év és százhatvankettő nap telt el azóta. Emlékszem a feleségemmel ott vártunk a szülőszobán, és mielőtt betolták volna a műtőbe megkérdezte a nővérke mi lesz a picink neve. Anyának eszébe jutott a Panna, Panka is, de meggyőztük, hogy Annát így is lehet majd becézni. A verőfényes napsugarak között, szikrázó hidegben húsz cm hóban kilenc után néhány perccel találkoztunk a harmadik kis jövevényünkkel. A haja fekete volt és felfelé állt, mint egy kis punk zenésznek. Igen zenésznek, mert az hamar kiderült, hogy ő mindent énekben szeretne megfogalmazni. Jó ideig nem beszélt, de énekelni hamar elkezdett. Tanult később furulyázni , mostanában meg már fuvolázik is, de az ének, az mindig ott volt! Hiszen gyönyörűen énekelsz Annácskám! A mai nap legyen csak a tiéd, légy nagyon boldog! Igen, legyen az élet...

Még az elmúlt évben történt. Éppen a költészet napjához közeledve jött hozzám egy érdekes kéréssel a kislányom. Apa egy versmondó versenyre kellene benevezni, ehhez kellene verset találni. Csakúgy mellékesen jegyezte meg, hogy lehet saját verssel is nevezni. Én meg kaptam az alkalmon, rendben, akkor írjuk meg együtt a családdal. A tollak elkezdtek sercegni, pattogtak az ötletek, hogy miről is kellene szóljon a vers, és így tovább... Aznap este csak egy nagy káosznak tűnt az egész! Persze olyan rendezetlen gondolatok, amelyeknek önmagukban volt értelme, de nem akart összeállni kész egésszé. Aztán másnap kora reggel keltem fel, és a friss agy - lehet, hogy éjszaka is pörgött - elkezdte összerakni a sorokat. A legszebb az volt, hogy amikor félve megmutattam a családnak, mindenki a magáénak érezte! De hisz ez volt az eredeti szándék. Aztán a kislányom megtanulta a nem túl rövid verset, és ... A többi igazából már meseszerű, mert megnyerte ezzel az alábbi verssel a válogatókat, majd beju...

Nem is tudom, hol kezdjem... A tegnapi nap, csak egy állapot, meg siránkozhatnék, hogy milyen öreg vagyok, de egészen különleges, Istentől áldott nap volt! Tulajdonképpen nem is tegnap kezdődött, mert előző nap egy olyan ajándékot kaptam Diósjenőn, amibe benne volt az ajándékozó szíve, munkája. Reggel felkeltem, és kíváncsian vártam, mit fogok olvasni ezen a reggelen a Bibliából. Mert a legnagyobb ajándék mégiscsak az, hogy az Úr az Ő drága vérén megváltott, s ma szabadon mehetek hozzá bármikor, még pizsamában is reggel. Először is a Filippi 2:1-11 igét olvastam, "Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig." Csak azt a hálát éreztem, amit Ő t...

„Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.” (73. zsoltár 1:4)                     Gyülekezetünk oly sok mindenen ment keresztül, melyben mélységeket és magasságokat egyaránt megéltünk az elmúlt esztendőben. Megrendítő volt elveszíteni a pásztorunkat, de munkálkodásának minden percéért hálát adhatunk. Felesége pásztorként is helytáll a gyülekezetben, szórványban, miközben maga is átment szemműtéteken, sok testi terheken. A gazdag programokkal teli nyáron áldott heteket tölthettünk az ifjakkal, s nyár végén a gyülekezeti napon is sokat épülhettünk a testvéri közösség által. Év vége felé közeledve az eltelt időszakot értékelik politikusok, sportolók, művészek, akik ...

Egyszer megkértek, hogy keressek valamilyen verset nyugdíjazás alkalmából. Aztán még inkább írtam egyet. Egy konkrét személy számára íródott, így azt inkább ti döntsétek el, hogy milyen lett.   A nyugalom díja    Leszögezem,  Nyugodt vagyok.  Röhejes.  Díjaznak azért, hogy otthon maradok. Kitolok Veletek:  Unott azért sem leszek!  Beosztom a pillanatot,  Elfoglaltként sürgök-forgok,  Konyhában gőz lebben,  „Jaj, csak oda ne égjen a lebbencs!”  De időpontot ne kérj!  Ne is kérdezd miért!  Várlak gonddal, lelkivel,  Én meg átugrok egy bejglivel!  Végre nem lesz időm  Csak másokra,  S istápolom Istvánom inkább,  mint hogy foglalkoztasson saját nyavalyám.  S ha valami mégis fáj?  Csak eszembe jut a munkám!  Hol naphosszat görnyedeztem,  Ettől aztán szabad lettem!  Hogy most kedvemre várakozzak,  „betegen” ...

Az elmúlt vasárnap lehetőségem volt úrvacsorát venni, ami mindig különleges és egy kicsit mindig más, hiszen más lelkiállapotban vagyunk, ugyanakkor Isten Lelke sem beszél ugyanúgy. A külsőségek lehet, hogy évszázadok óta azonosak (hasonlóak), de elsősorban rajtunk áll, hogy a vacsora látható jegyeit hogyan fogadjuk. Nem tudom hogyan vagytok vele, én a pihenősebb hétvégeken, vagy éppen a nyári szabadságolások idején sajnos lelkileg is hajlamosabb vagyok "leereszteni". Ilyenkor nem annyira feszített a reggeli készülődés, kicsit több a lustaság, és bizony nem mindig az első helyen van Isten lábai elé borulás. Emiatt ezen a reggelen sem volt egy hagyományos, a nagy könyvbe leírt napi áhítatom, de azt tudtam, hogy Isten keres. Nekem sokszor már a szokványos pótcselekvések - mint például a TV bekapcsolása az időjárás megnézése ürügyén - elhagyása segít a vasárnapi ráhangolódásban. Nem egyszerű a gyerekekkel az elindulás sem, hiszen a miért nem maradhatok kérdés megválaszolásától, ...