Egy keresztyén gondolatai

Talán sokak előtt ismert a történet, hogy miután Ábrahám megtudja, hogy Sodoma városa ítélet előtt áll, megkísérel Istennel beszélni (Mózes I. 18:16-). Ez nem egy szokványos arab vagy zsidó alku, ahol a két fél kölcsönösen enged, majd pedig megállnak a számukra kedvező árnál. Ugyanis egy irányba haladnak mindketten. Ábrahámot magát is meglepheti, hogy a haragvó, mindenható Úr milyen könnyedén enged a beszélgetésükben. Ez csak egyféleképpen lehet, ha Isten mindenféle módon meg akarja menteni az ott élő embereket. Azokat, akik szinte kérkednek is bűneikkel, "bátran" vállalják másságukat, nincs előttük értéke a családi közösségnek, megtesznek mindent a pénzért, amáért, nem éreznek lelkiismeret furdalást, ha ölniük kell. Persze ez kissé általános, és mi ugye nem is vagyunk ilyenek. Azok biztos megérdemelték a sorsukat. De Isten sem azokról, sem pedig rólunk nem így gondolkodik. Tíz igaz emberért is megkönyörül a városon. És ekkor Ábrahám abba hagyja z alkudozást, hiszen mégiscsak

Nehéz erről beszélnem elfogulatlanul, hiszen annyira megható volt, már-már hollywood-i történetbe torkollik: kicsi esélytelen falu, rossz körülmények, lányokkal van ki a csapat, mégis... De kezdjük a legelejéről. A kislányom Kata már 5 éves kora óta rendszeresen lejár foci edzésekre. A bátyja Lacus leginkább a közösség miatt jár, de Katán szinte az első pillanatoktól kezdve látszik, hogy szereti a labdát, és megy neki a lábbal terelgetés. No meg van valami kü,lönleges akarat benne, ami szinte mindig győzelemre tör. Így került be a néhány óvodást tartalmazó fiú korosztályos csapatba. A tanévzárást megelőzően az MGYLSZ írt ki labdarúgó tornát, ahová mintegy 220 hasonló korú csapat nevezett szerte az országban. Már a kezdeti fordulókon örült a szívem, mikor láttam ezt a kis társaságot játszani, sokszor igen tudatosan passzolni, ötletesen gurítani a labdát a hálóba. Ráadásnak többször kérdezték az edzők kié ez a kislány? Újra és újra dagadt a mellem a boldogságtól. Jellemző, hogy az ország

Nemrég a mi vidékünkön forgatott a Főtér című adás. Gyönyörű időt fogtunk ki, és reméljük sokaknak lesz kedvük eljönni a Börzsönybe, vagy éppen Diósjenőre. Ha mag akarod nézni bepillantást nyerhetsz ez alatt: Jó szórakozást!

Működik a gyülekezetünkben egy kis házi csoport. Nem sokan vagyunk, de egy valakivel mindig többen. Nagyon különleges, hogy egészen különféle emberek hogyan lesznek Isten Lelke által eggyé, egy akaraton. Nagyon nehéz mindezt közérthetően megfogalmazni. Inkább példákat fogok mondani. Az egyik néni - 80 év közelében, de teljes szellemi frissességgel - úgymond "teljesen tanulatlan". Nem végzett egyetemet, mindig is földművelő, háztartásbeli asszony volt. Mégis egészen mély igazságokra jut el csupán a Biblia tanulmányozása által. Csodás dolog felismerni együtt az összefüggéseket, vagy a lelki tartalmakat, üzeneteket. Legutóbb Ezékiel könyvéből szólított meg az ige mindannyiunkat. Pedig nagyon nehezen érthetőnek indult, sőt úgy nézett ki, hogy ez akkor lehetett fontos, a mai ember számára nincs jelentős üzenete. Ez az ige volt természetesen a teljes 13. szakasz, de ízelítőül: Eze 13:1 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Eze 13:2 Embernek fia! prófétálj Izráel prófétái ellen, a

Nagyon komoly harc lehet minden nap úgy felkelni, hogy nekiinduljak, ne fáradjak bele. Megmaradjon a jó kedvem, tudjak figyelni a társamra, és nemcsak magamra gondoljak, meg arra az idegen valamire. Igen Anya túl jutott a kemoterápián, de most sem hagyják nyugodni, hiszen folyamatosan veszi fel a sugárkezeléseket. Elmondása szerint ez nem fájdalmas, nem tart túl hosszú ideig maga a kezelés, de az utazás várakozás annál inkább megviseli őt. Ja kérem, a magyar egészségügy karmaiba kerülni, nem egyszerű próbatétel. Sokat gondolok rá imádságban. Istennek mindig is volt és ma is van hatalma meggyógyítani teljesen, végérvényesen. Nem tört össze a pszihéje, viseli a terheit. Ha velünk van jókedvű, mosolygós, folyton szeretnénk éreztetni Vele, hogy nagyon fontos mindannyiunk számára. (folyt.köv.)

Természetesen sok dolog történt az utolsó bejegyzés óta. Bevallom elsősorban a munkám miatt, nemigen tudok mással foglalkozni, sok esetben a családi dolgokkal sem, nemhogy a saját blogommal. Ha hasonlóképpen éltek, kérlek írjatok! Édesanyám kórházi kezelésekre jár. Sajnos mindkét mellében rosszindulatú daganat volt. Igen súlyos ezek kezelése, és magamban igen sokat hadakoztam, hogy csak ilyen drasztikus beavatkozásokkal lehet valamilyen eredményre jutni? Meggyőződésem, hogy sokkal fontosabb a mentális, illetve a fizikai állapot, mint az, hogy minden egyes sejtet sikerült-e kiirtani az adott pillanatban. Persze ha egyszer én kerülök hasonló helyzetbe, vajon tudok-e ilyen bátor lenni, eltökélt, nem érint meg majd igazán a halál szele. Ma könnyen mondom, hogy nem félek a haláltól. Tudom, hogy a halálom után ott leszek az én hűséges megváltómnál Jézus Krisztusnál, akinek egyedüli érdeme, hogy a menyország felé indulhatok. De már most egészen bizonyosan megérint, a feleségem, gyermekeim sor