Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2011

Boldogságunk honnan jön?

„Boldog méh, amely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál. Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt. ” (Lukács 11:28) Az egész bibliában átível a fenti kérdés, ami karácsonykor újra és újra felerősödhet bennünk: Honnan jön az életemhez segítség? Hiszen a szomszédnak, a munkatársnak több jutott. A testvéremnek is könnyű a helyzete. De nekem mi jutott? Hogyan leszek így boldog? Aztán a fa alatt majd megnyugtatjuk magunkat, legalább most békesség van! Pedig jól tudjuk, hogy belül még mindig nem békéltem meg. Hiszen ott vannak a tüskék, amiket sohasem bocsátottam meg a társamnak. A körülmények, melyek mind engem igazolnak. Az igazságom, amit nem tudok elengedni, mert a kolléga több jutalmat kapott érdemtelenül. A hitelt már nem bírom fizetni, és a világban levő válság is csak rossz jövőképet vetít elém. Emiatt belekergetjük magunkat olyan gondolatokba, ahol bennünket senki sem ért meg, nem ismernek el, és aminek a végén a problémá

1956-os forradalom emlékére

Egy újabb nap elé nézünk a forradalom előestéjén. Hátha megérint benneteket egy kis ráhangolódásra egy vers: Fogynak emlékeink Egy pillanat a pesti tűzben, Hol pesti srácok oroszlánt űznek, Kergetik álmuk, hogy egy nap, A TE és Én éltünk szabad. Messze távolból dereng a kép, S a jólétünk homályába vész, Mert bár ma végre szólhatunk, Messzinek tűnik a cél: A zászlón csak egy szürke luk. Eltorzultak a célok, hisz a pénz az úr! Eltorzult arcokon hamis célok, Köddé váló eszmék mögött a Démon Igazgat, kormányoz a hatalom, S szabadságot vesz a Mammon. Ó, vajha látná ősöd, ki a Duna parton Kart-karba fonva, dalolva kereste A győztes forradalmat, mint silányult el A szeretett HAZA, S halvány emlékképeket idézve mormol, Ezer meg ezer álhős Ötvenhatot. Kis Ember, ma neked szól dalom! Ne hagyd mindazt veszni, mi forradalom, S dicső! Ne hagyd megkopni A szent tüzet, mely eggyé tehet Népet, nemzetet! Had menjünk ma ismét együtt, Feledve rangot, rendet, reb

Centenáriumi majális a Besiben!

Engem is meghívtak öregdiák hozzászólóként, egy nagyon különleges társaságba. Hihetetlen megtisztelő, felemelő érzés, hogy hajdani a hajdani Alma Mater nem felejtett el. Mit mondjak én ilyen komoly emberek között, hiszen a tribünön helyet kapott Farkas Bertalan az első magyar űrhajós, vagy éppen a Seszták Miklós parlamenti képviselő, Leleszi Tibor polgármester, Sárosi Zoltán volt igazgató. De Dr. Szarka Zoli bácsival, vagy H. Németh Katalinnal is nagy élményt jelentett együtt lenni. Persze szép számmal megjelent vendégsereg hozta a jó időt, ami valljuk meg a vártnál kicsit jobban sikerült. A kánikulai napsütés próbára tett minket, és kisebb csodaként éltük meg, hogy mindenki épségben végigülte a tribünön perzselő napsütést. Tisztelet a ma is fiatalos 40-60 évvel ezelőtt végzett öregdiákoknak! Mivel az ünnepség vége után többen is kérték, hogy osszam meg velük írásban is az emlékbeszédet, leírtam, mintegy magamat is emlékeztetve az ünnep emelkedett hangulatára. Íme az általam elhangzott

Család a gyülekezetben

„Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni. Feleséged házad bensejében hasonlít a termő szőlőtőhöz, s mint a hajtások az olajfát, gyermekeid úgy veszik körül asztalodat. Lám, ilyen áldásban részesül az ember, aki féli az Urat.” (Zsolt. 128) Miről lehet felismerni azt az embert, aki jó döntéseket hoz és megfelelően éli az életét? Nem az autójának márkájáról, vagy a bankszámlakivonatának végösszegéről. A Biblia szerint a legjobb indikátora ennek a megelégedett, rendezett, boldog családi élet, ahogyan a fenti sorokban olvashattuk. Titkon mindnyájan ilyen életben reménykedünk, de mégis hogyan lehetséges akkor, hogy a házasságok nagyobb része ma válással végződik, illetve sok el sem kezdődik, hiszen „papír nélkül” sokkal könnyebb később szakítani. Legalábbis ezt képzelik sokan, mikor képesek felrúgni minden addigit, egy másik társ, a pénz, vagy az élvezet (pl.: alkohol) miatt, komoly, maradandó sérüléseket o

Új fénysugár a rák ellenes harcban

Tudományos vizsgálatok, klinikai tesztek igazolták a deutérium élettani jelentőségét, a deutériummegvonás daganatellenes hatását. Felszíni vizekben a deutérium koncentrációja több mint 16 mM (150 ppm), az élő szervezetekben 10 mM fölötti (HDO formában és molekulákba épülve). Mágnesesrezonancia-vizsgálatokkal kimutatható, hogy a deutérium jelenléte a molekula távolabbi pontjaira is kihat, és jelentősen befolyásolja a molekulák kémiai reakciókban való viselkedését. Egyes enzimek nem ismerik fel szubsztrátjukat, ha a hidrogént deutériumra cseréljük ki. 1990-ben indultak azok a vizsgálatok, melyek a deutériummegvonás biológiai hatásait kutatják. A közelmúltban összefoglaló értékelés készült arról az emlőtumoros betegcsoportról, amely a konvencionális kezelések (műtét, kemoterápia, sugárkezelés) mellett a csökkentett deutériumtartalmú készítményt fogyasztotta 1992 és 2003 között. A jelentés 122 beteg sorsát követte nyomon. 74 betegnél (esetenként többéves tumormentes állapot ut

Vers a kézről

Az egyetemes imahét nyitó áhítatán Rétságon elhangzott verset szeretném itt közzé tenni. KÉZ Furcsa kéz az emberé… Mindent tud, mindent akar, mindent kér. Kinyújtva int feléd. Hozzád szól, néked szolgál. Furcsa kéz az emberé… Öl, gyilkol, fenyeget, épít, Majd romba dönt, Alkot, de hasztalan, görcsösen összeszorul. Ismered-e az Isten kezét? Mely hatalmas, erővel teljes, Hegyeket mozgat, teremt, újjáépít. Ez a kéz formálta a Földet, A Napot, vizeket… Állatok seregei nőttek ki belőle. Erejével megrengeti a világot, Előtte nem áll meg semmi, Nincsen nálánál nagyobb. Embert formáló tökéletes kezek. Láttad-e már az Ő kezét? Véresen, szögekkel átütve, Fájdalomtól remegőn, Láttad-e? Érezted kezei melegét, És finom, jóleső simogatását, Mely megnyugtat, békéltet. Terhek alatt roskadót megpihenteti, Beteget gondoz, ápol, támogat. Ez a kéz ölel szeretetével körül, S eláraszt érdemtelenül dicsérettel, Miközben lágyan válladra kerülnek A gondos Atyai kezek. Ércsziklaként vesz körül, mely Áttörhetetl

Már csak az imádság segíthet!

„És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.” (Ap.Csel. 2:42) Manapság ha az apostoli időkről beszélünk sok valószínűleg kevésbé helytálló dolog juthat eszünkbe. A legtöbb úgy kezdődik, hogy abban az időben könnyű volt nekik, és már kezdjük is sorolni. Ők még személyesen ismerhették Jézust, nekik elmondott sok mindent, sőt látták a csodáit. Ja, és nem volt annyi gondjuk a pénzkeresettel, családdal, nem voltak főnökeik, stb. Hát persze, ha Isten Igéjéhez mindig csak a kibúvók keresése a viszonyulási alapunk. De gondoljunk csak arra, hogy nekik nem volt hipermarketjük, ahova beugorhattak volna a napi betevőt megszerezni. Nem volt autójuk, vagy repülőjük, hogy gyorsan tudjanak a barátjuk segítségére lenni. Nem voltak gyors hírcsatornáik, ami az uralkodó aktuális viszonyulását a kereszténységhez feltárta volna, s telefonon sem tudták megbeszélni az eseményeket. S talán éppen ezekből következik, hogy nem hitték el, hogy a

Az egyetemes imahétről!

„Monda pedig nekik: Mikor imádkoztok, [ezt] mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is.” (Lukács 11:2) Genf – 2011-ben a világszerte a keresztények egységéért tartott ökumenikus imahéten a jeruzsálemi első keresztény egyház eredetével fognak foglalkozni. Az Egyházak Világ-tanácsának közleménye szerint arra az időszakra fognak emlékezni, amikor az egyház még valóban egységes volt. „Az az egység, amelyet korunkban keresünk, nem csak egy absztrakt koncepció” – hangsúlyozta az EVT főtitkára, Olav Fykse Tveit. Az imahetet a palesztíniai keresztények fogják előkészíteni. Az északi félteként az imahét 2011. január 16-tól 23-ig tart, míg a déli féltekén pünkösdkor ünneplik. palesztíniai keresztények az Apostolok Cselekedetei közül választottak témát: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozás