Egy keresztyén gondolatai

Az elmúlt vasárnap lehetőségem volt úrvacsorát venni, ami mindig különleges és egy kicsit mindig más, hiszen más lelkiállapotban vagyunk, ugyanakkor Isten Lelke sem beszél ugyanúgy. A külsőségek lehet, hogy évszázadok óta azonosak (hasonlóak), de elsősorban rajtunk áll, hogy a vacsora látható jegyeit hogyan fogadjuk. Nem tudom hogyan vagytok vele, én a pihenősebb hétvégeken, vagy éppen a nyári szabadságolások idején sajnos lelkileg is hajlamosabb vagyok "leereszteni". Ilyenkor nem annyira feszített a reggeli készülődés, kicsit több a lustaság, és bizony nem mindig az első helyen van Isten lábai elé borulás. Emiatt ezen a reggelen sem volt egy hagyományos, a nagy könyvbe leírt napi áhítatom, de azt tudtam, hogy Isten keres. Nekem sokszor már a szokványos pótcselekvések - mint például a TV bekapcsolása az időjárás megnézése ürügyén - elhagyása segít a vasárnapi ráhangolódásban. Nem egyszerű a gyerekekkel az elindulás sem, hiszen a miért nem maradhatok kérdés megválaszolásától,