Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2008

Hát ti kinek mondotok engem?

Többek között a Márk evangéliumában található ez a mondat (Márk 8:29), és nemrég az egyik napi Ige volt. Először nem értettem, hogy miért parancsolja meg Jézus, hogy senkinek se beszéljenek őróla. Aztán eszembe jutott, hogy a legtöbb tanítvány még Krisztusnak se mondta volna, hanem inkább prófétának, rabbinak, tanítónak, akivel jó lenni, meg neki láthatólag hatalma van csodákat tesz. Péter Krisztus tudata, megváltó képe milyen lehetett. Valószínűleg szívből szól, amikor ezt kijelenti, biztos benne, hogy Jézus akire mindenki várt, akiről a próféták szóltak. De azt várta, hogy majd a Király mellett lehet annak földi trónján, mikor mindenki meghajlik előtte. Erre a csodára vár akkor is ott a főpap udvarán, de csak a saját csalódása miatt válik tagadóvá, mert ezt a Jézust nem ismeri. Neki csak úgy jó ha Jézus teszi a csodákat, rendbe teszi az életemet - csakis amikor nagy bajban vagyok, szükséget látok - viszont nem akarja meglátni az igazi Messiást, aki életét adja értünk. Nos, ezért nem
Nemrég találtam meg a Derek Redmondról készészült videót (te is megnézheted itt), ami az 1992-es Barcelonai Olimpiai játékokon készült. Igen megható az egész, és talán a sportemberi nagyságról is bemutat valamit, ahogyan elszakadt térdszalaggal befejezi azt a versenyt, amire egész életében készült. De még különlegesebb, ahogyan megérkezik a segítség apja személyében, aki bekíséri a célba. Nagyjából ez hangzott el kettejük között: " Nem kell ezt csinálnod" (Jim-apa); "Dehogynem" (Derek); " Na jó, akkor együtt befejezzük!". Számomra nemcsak apa-fiú viszonyként különleges, példaértékű, de valamiért nem tudok elvonatkoztatni, attól a szeretettől, amivel Isten, az Úr Jézusban így közeledik felénk. Tudom túlságosan "nyálas" ez az egész, de igaz és valóságos. A megtört életünkben érkezik támaszként, hogy egészen a célig, halálunkig, a menyországig kísérjen, s mindezt úgy tette lehetővé, hogy Ő megszakadt inakkal csinálta végig küldetését ("Elvégezt

Fotókiállítás Nagybörzsönyben

Szeptember 13-án fotókiállításom lesz Nagybörzsönyben. Egy vadásznap kapcsán kerestek meg, úgy, hogy tudták, nem vagyok fotóművész. Persze a képeim is olyanok - amatőrök - de tudom, ennek ellenére másokat megörvendeztethetnek. A címe: A keresőn túl is van élet... Ugyanis beszűkült kis világunkat a keresőben megjelenő kép még jobban zsugorítja. De lehet belőle élet, ha meglátjuk a mögöttest, ami igazán hat az érzelmeinkre, a természet szépségein keresztül a teremtőt. Ha kíváncsi vagy a képeimre kattints ide ízelítőül! Mindenkit szeretettel várok!

Régen írtam... Most a nyárról

Tényleg régen írtam már, talán benne volt az is, hogy a nyáron próbáltam kerülni a számítógép társaságát. Most pedig egy szerencsétlen esés kapcsán (farokcsonttörés) kissé ágyhoz kötötten próbálom utól érni magam. A nyár emberileg igen áldott volt, ugyanis eljuthattunk egy olyan helyre, ahol tényleg minden a vendégek kényelmét szolgálta. Ez a hely a Parádsasvári kastélyszálló volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Nekünk megadta Isten ezt a közel egy hetet, hiszen látta, mennyire ott van ez a vágy bennünk egy közös nyaralásra, egy festői helyen. Zavart, hogy ezt nem tudom megadni a feleségemnek már 10 éve. Idén a Társaságunktól sikerült üdülési csekket kapni, ezután már csak kerestem a szálláshelyek között az interneten. Még ehhez képest is minden igen drágának tűnt. Már kezdtem beletörődni a drága nyaralás gondolatába, míg Isten megmutatta ezt a helyet. Amikor láttam a honlapot felnevettem. Aztán foglalás, nyaralás, fürdés, laza hét, wellness, stb. A képek elég beszédesek. De azért kö

A családdal együtt

Egy igen hosszú, nehéz időszak után voltunk. Rengeteg munkával teltek napjaim, úgy éreztem adósságom van a családdal szemben. Mindeközben Isten csodálatos szeretete tartott meg minket, hiszen a betegségek sem voltak nagyon nehezek a gyermekeknél (egy-két nap alatt elmúltak), s kedves feleségem is kapott eleget arra, hogy elviseljen a fáradságommal, elégedetlenségeimmel, kiabálásommal együtt. Így jött el a hétvége, melynek apropója az volt, hogy feleségemnek most jár le a GYES, emiatt vissza kellett menni az első munkáltatóhoz, kimondani is sok 8 év után. Tiszacsegén kezdtük közös életünket, Emőke itt kezdett tanítani. Aztán egy év után megszületett Lacus, majd Kata 2002-ben, 3 évre rá pedig Anna. 8 éve nincs igazi együttes program a feleségemmel, csak nagyon ritkán, mikor valaki megkönyörül rajtunk. Ennek a legszebb példája az volt, amikor nővérem karácsonyi ajándéka 2 jegy volt a Művészetek Palotájába eegy gyönyörű koncertre. Ráadásul úgy, hogy a gyerekekre ők vigyáztak... A másik &qu