Egy keresztyén gondolatai

A víz is az Úr Jézus felállt, és hangosan így szólt: „Ha valaki szomjas, jöjjön hozzám, és igyon! (János 7,37) A VÍZ Átlátszó és megfoghatatlan. Játszik a térrel, a fénnyel, Tükröt tart, ha mozdulatlan, Hallod csobogását éjjel. Természetes hogyha van, De elepedsz érte a sivatagban. Tisztasága megkapó, De iszappal együtt oly fakó, Hogy nincs kedved belemenni, Mosni benne, s jóízűen fürdeni, Mert a világ szennyét hajtja, S már nem fehérít, csak marja a lelked, Izzik, forrong minden benned, S torkod megmagyarázhatatlanul szárad Kiapad, szó nélkül várja, Hogy valaki végre megkínálja. Az áradás elől sincs menekvésed, Bűneid körmöddel fehér falakba vésed, Vérzel. Mi van ha már nem élet az élet? Mit tegyek ha az is fáj hogy érzek? Bármit teszek valaki másnak árt, Igazit keres a szív, de nem talál, S nyomja a tüdő legparányibb hólyagjait A hiány. S a világ űzött vadjai Szaladnak vágyakozva, Egymásba gabalyodva, Közben m