Egy keresztyén gondolatai

„Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!” (Ézsaiás 58:6) – olvasandó: 1-14.v. Sokak számára olyan távolinak tűnnek az egyházi élet alapvető szabályai, és olyan fals képük van minderről, hogy inkább meg sem próbálják azt megélni. Ilyen az adakozásban a tized kérdése, amit lassan már valami adóként szemlélünk, és ilyen a báli szezon utáni böjt is, amit kezdünk a jólétben töltött ünnepek utáni testi felüdülésként, megtisztulásként kezelni. A gondolkodásunkban keleti eredetű tisztítókúrák jelennek meg, egészséges életmód tanácsadók a női magazinokból, mert a testünk akar önmegvalósításunk központjába kerülni. A lemondás az valami bajt jelent, és ha a helyzetünk miatt kényszerülünk rá az egyenesen katasztrófa! Mi közünk van hát az igazi böjthöz? Valóban az önsanyargatás vihet közelebb Istenhez? Csodálkozunk, hogy vallási gyakorlataink ellenére sem telje