Egy keresztyén gondolatai

„Boldog méh, amely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál. Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt. ” (Lukács 11:28) Az egész bibliában átível a fenti kérdés, ami karácsonykor újra és újra felerősödhet bennünk: Honnan jön az életemhez segítség? Hiszen a szomszédnak, a munkatársnak több jutott. A testvéremnek is könnyű a helyzete. De nekem mi jutott? Hogyan leszek így boldog? Aztán a fa alatt majd megnyugtatjuk magunkat, legalább most békesség van! Pedig jól tudjuk, hogy belül még mindig nem békéltem meg. Hiszen ott vannak a tüskék, amiket sohasem bocsátottam meg a társamnak. A körülmények, melyek mind engem igazolnak. Az igazságom, amit nem tudok elengedni, mert a kolléga több jutalmat kapott érdemtelenül. A hitelt már nem bírom fizetni, és a világban levő válság is csak rossz jövőképet vetít elém. Emiatt belekergetjük magunkat olyan gondolatokba, ahol bennünket senki sem ért meg, nem ismernek el, és aminek a végén a problémá