Egy keresztyén gondolatai

Ha lehet hinni annak a sok emlékezőnek, aki erről a néhány napról beszélt vagy írt úgy hiszem elmondható: 1956 tiszta, igaz forradalom volt . Ma, amikor olyan sokan emlékeznek, hányan mondhatják el magukról, nem mutogatva másokra tiszta, igaz vagyok. Ugyan ki is mondhatná, hiszen Isten mércéjének megfelelni csak egy valakinek sikerülhetett: Jézusnak . De az emberi elvárások, melyekben másokra nézve igaznak találom, hogy ne legyen korrupt, elégedjen meg a fizetésével, ne akarjon kibújni az adóterhek alól (keresve a kiskapukat lázasan), ne csupán a pénz határozza meg a cselekedeteit, hanem mindazok az írott és iratlan szabályok, amelyeket erkölcsi értéknek nevezhetünk, és amelyeket újra és újra el akarják pusztítani a megfelelni nem tudó, önmaguknak is hazudó emberek. 1956-ban volt olyan pillanat (napokig tartó), amikor a tömegek feleltek meg igazi, örök erkölcsi elvárásoknak. Hogy aztán utána jöjjön a Sátán látszólag hosszan tartó, sötét cselekedeteinek uralma - besúgások galád rendszer

Kedves feleségem, amikor még jegyesek voltunk.

Álljon itt néhány sor az egyik különlegesen kedves versemből. Azért kedves, mert amikor írtam csak azt tudtam, hogy a majdani feleségemről szól. Az érdekes az, hogy a leírtak igen ráillettek feleségemre, pedig Isten segítsége nélkül nem őt kerestem volna. Ráadásul volt egy pillanat (fénykép is megörökítette), amikor ilyennek láthattam őt. Magamban még mindig úgy gondolok erre: ennyi véletlen nincs... A " kis herceg" Tündöklő napsugárban áll aranyló búzamező közepén. A napsugár boldogan játszik színpompás körtáncot az égkék kabátkán, melyet parányi rezdülésekkel hullámoztat a szellőlehelet. Ott állsz mosolyogva, méltó helyeden. Elhatároztam; barátod leszek. Tágra nyílt kéklő szemekkel nézel tiszta ragyogó arcodon át. Kissé félek. Oly törékeny, oly gyengéd, majdnem elfújja a szél. Közelebb lépek, hallgatózom. Valami csöndes, halk koppanás vagy puffanás egymás után. Nem ez kalapál, dübörög, zakatol, a szívem ez, csak terád vár! Mint a kabátkán a lenge nyári szellő, úgy

Keresed, hogy miért vagy, miért élsz, Keresed a jót, szépet, életet, reményt. Keresed a hangot, barátot társat, Keresed a napsütést, álmokat, vágyat. Keresel mindent, de hiába. Csak csalódás özöne áraszt. Isten téged már régóta keres, hogy mindezt megadja neked. Szeresd Istenedet!

Az egész úgy kezdődött, hogy egy beszélgetés után hazajöttem, de úgy éreztem a másik fél teljesen elbeszélt mellettem, talán nem is érdekelte, hogy mit mondok. Mosolyogva azt mondta: de hát teljesen ugyanarról beszélünk (Istenről), pedig végig nagyon mesterkélt szeretetteljesnek éreztem Őt is és azt is amit mond. Otthon aztán úgy éreztem ki kell írjam magamból, és az eredmény egy vers lett. Megrémített, hogy ez előtt soha nem tudtam verset írni, ez meg csak ki folyt belőlem, mi ez? Nem lehet más csak Isten ajándéka... Nézzétek el nekem, hogy meg sem mertem mutatni senkinek, nem tartottam a sajátjaimnak, egyrészt mert nem tudtam miért vannak. A versek meg csak jöttek. Féltem rajtuk javítani (meg is látszik rajtuk gondolhatjátok...), és féltem, attól is, hogy rosszak. Aztán elküldtem Füle Lajos bácsihoz, aki nagyon kedvesen azt válaszolta a kérdéseimre, hogy ne szégyeljem ezeket, és nyugodtan írjak, ha kedvem tartja, de természetesen felesleges bármit is "Istenre" fogni. Azóta

Ezen az oldalon személyes bejegyzéseket találsz, néhány olyan gondolatról, amelyek egy keresztyén ember látásmódját tükrözik. Ha úgy tetszik kissé öncélú, hiszen nem kívánok komoly lépéseket tenni annak érdekében, hogy ez az oldal nagy látogatottságnak örvendjen, viszont mindenképpen szeretném, ha a leírtak benned gondolat ébresztővé válnának. A megjelenített versek saját írásaim, nem hiszem hogy komoly irodalmi értékük lehetne, de mások és a magam örömére írtam le azokat. Szeretettel veszem ha írtok ezekről...