Egy keresztyén gondolatai

Egyszer megkértek, hogy keressek valamilyen verset nyugdíjazás alkalmából. Aztán még inkább írtam egyet. Egy konkrét személy számára íródott, így azt inkább ti döntsétek el, hogy milyen lett.   A nyugalom díja    Leszögezem,  Nyugodt vagyok.  Röhejes.  Díjaznak azért, hogy otthon maradok. Kitolok Veletek:  Unott azért sem leszek!  Beosztom a pillanatot,  Elfoglaltként sürgök-forgok,  Konyhában gőz lebben,  „Jaj, csak oda ne égjen a lebbencs!”  De időpontot ne kérj!  Ne is kérdezd miért!  Várlak gonddal, lelkivel,  Én meg átugrok egy bejglivel!  Végre nem lesz időm  Csak másokra,  S istápolom Istvánom inkább,  mint hogy foglalkoztasson saját nyavalyám.  S ha valami mégis fáj?  Csak eszembe jut a munkám!  Hol naphosszat görnyedeztem,  Ettől aztán szabad lettem!  Hogy most kedvemre várakozzak,  „betegen” orvos előtt áradozzak,  Hisz a nyugdíjas élet édes ananász,  Ilyenkor hallom Tiborc panaszát:  „Édes Hazám dolgozzon