Egy keresztyén gondolatai

„Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.” (73. zsoltár 1:4)                     Gyülekezetünk oly sok mindenen ment keresztül, melyben mélységeket és magasságokat egyaránt megéltünk az elmúlt esztendőben. Megrendítő volt elveszíteni a pásztorunkat, de munkálkodásának minden percéért hálát adhatunk. Felesége pásztorként is helytáll a gyülekezetben, szórványban, miközben maga is átment szemműtéteken, sok testi terheken. A gazdag programokkal teli nyáron áldott heteket tölthettünk az ifjakkal, s nyár végén a gyülekezeti napon is sokat épülhettünk a testvéri közösség által. Év vége felé közeledve az eltelt időszakot értékelik politikusok, sportolók, művészek, akik a sikereket, esetleges kudarcokat veszik górcső alá. A keresztyén ember számára nemcsak a

Egyszer megkértek, hogy keressek valamilyen verset nyugdíjazás alkalmából. Aztán még inkább írtam egyet. Egy konkrét személy számára íródott, így azt inkább ti döntsétek el, hogy milyen lett.   A nyugalom díja    Leszögezem,  Nyugodt vagyok.  Röhejes.  Díjaznak azért, hogy otthon maradok. Kitolok Veletek:  Unott azért sem leszek!  Beosztom a pillanatot,  Elfoglaltként sürgök-forgok,  Konyhában gőz lebben,  „Jaj, csak oda ne égjen a lebbencs!”  De időpontot ne kérj!  Ne is kérdezd miért!  Várlak gonddal, lelkivel,  Én meg átugrok egy bejglivel!  Végre nem lesz időm  Csak másokra,  S istápolom Istvánom inkább,  mint hogy foglalkoztasson saját nyavalyám.  S ha valami mégis fáj?  Csak eszembe jut a munkám!  Hol naphosszat görnyedeztem,  Ettől aztán szabad lettem!  Hogy most kedvemre várakozzak,  „betegen” orvos előtt áradozzak,  Hisz a nyugdíjas élet édes ananász,  Ilyenkor hallom Tiborc panaszát:  „Édes Hazám dolgozzon

Az elmúlt vasárnap lehetőségem volt úrvacsorát venni, ami mindig különleges és egy kicsit mindig más, hiszen más lelkiállapotban vagyunk, ugyanakkor Isten Lelke sem beszél ugyanúgy. A külsőségek lehet, hogy évszázadok óta azonosak (hasonlóak), de elsősorban rajtunk áll, hogy a vacsora látható jegyeit hogyan fogadjuk. Nem tudom hogyan vagytok vele, én a pihenősebb hétvégeken, vagy éppen a nyári szabadságolások idején sajnos lelkileg is hajlamosabb vagyok "leereszteni". Ilyenkor nem annyira feszített a reggeli készülődés, kicsit több a lustaság, és bizony nem mindig az első helyen van Isten lábai elé borulás. Emiatt ezen a reggelen sem volt egy hagyományos, a nagy könyvbe leírt napi áhítatom, de azt tudtam, hogy Isten keres. Nekem sokszor már a szokványos pótcselekvések - mint például a TV bekapcsolása az időjárás megnézése ürügyén - elhagyása segít a vasárnapi ráhangolódásban. Nem egyszerű a gyerekekkel az elindulás sem, hiszen a miért nem maradhatok kérdés megválaszolásától,

Az év fája Mo.-n - 2013 Az egri keleti platán Az év fája - 2013 Házi berkenye Az év vadvirága - 2013 Nyári tőzike Az év gombája - 2013 Csoportos csiperke Az év hala - 2013 Menyhal Az év hüllője - 2013 Barna ásóbéka Az év rovara - 2013 Citromlepke Az év denevére - 2013 Alpesi denevér   Az év madara - 2013 Gyurgyalag