Egy keresztyén gondolatai

Egy újabb év eltelt. Sokszor csak a névnapok, születésnapok gyorsan következő egymásutánisága figyelmeztet minderre. Most éppen az, hogy ma van Annácska névnapja. Hihetetlen, de tizenegy év és százhatvankettő nap telt el azóta. Emlékszem a feleségemmel ott vártunk a szülőszobán, és mielőtt betolták volna a műtőbe megkérdezte a nővérke mi lesz a picink neve. Anyának eszébe jutott a Panna, Panka is, de meggyőztük, hogy Annát így is lehet majd becézni. A verőfényes napsugarak között, szikrázó hidegben húsz cm hóban kilenc után néhány perccel találkoztunk a harmadik kis jövevényünkkel. A haja fekete volt és felfelé állt, mint egy kis punk zenésznek. Igen zenésznek, mert az hamar kiderült, hogy ő mindent énekben szeretne megfogalmazni. Jó ideig nem beszélt, de énekelni hamar elkezdett. Tanult később furulyázni , mostanában meg már fuvolázik is, de az ének, az mindig ott volt! Hiszen gyönyörűen énekelsz Annácskám! A mai nap legyen csak a tiéd, légy nagyon boldog! Igen, legyen az élet