Ugrás a fő tartalomra

Keresztyén

Hogyan lesz valaki keresztyén?
A folyamat, melyen keresztül megy az ember sok tekintetben hasonló. A tudatára ébredt ember, ha elkezd gondolkodni, felismeri az őt körülvevő világban, hogy nemcsak fizikai valóság létezik. Mindenki foglalkozik azzal, mi lehet az életének értelme, és miért van halál az élete után, és mit is jelent meghalni. Ráadásul a Föld, a rajta levő élőlényekkel is mutat egy értelmes tervezés jelenlétére a világban. Valószínűleg azonban az egyik legégetőbb problémája az embernek, hogy nem tud mit kezdeni az elrontott, elhibázott cselekedeteinek, döntéseinek a következményeivel. A szeretetre, boldogságra irányuló önző törekvése egy állandó, szűnni nem akaró keresésbe torkollik, aminek a lényege pont az, hogy az alkotójával, teremtőjével való kapcsolatot keresse. A bennünk levő lelkiismeret csak erősíti azt a tudatot, hogy valami nincs rendben az életünkben. 
A legkülönlegesebb, hogy Isten adta a beszédét, az Ő igéjét, melynek hallása által Isten megfoghatatlan módon a saját kegyelméből már fogantatásától kezdve keresi a tőle elszakadt embert. A hit hallásból van a hallás pedig Isten igéje által. Isten gondoskodik pillanatokról, alkalmakról, amikor az embert eléri, Isten hívása és mélyen a szívünkig hatol. Ez lehet istentisztelet, prédikáció, dicséret, vagy egy ember beszélgetése, bizonyságtétele, vagy csupán egy gondolat. Ekkor van lehetősége az embernek kimondani, dönteni Isten kegyelméből, hogy elfogadja a megváltást, bűnei bocsánatát, tulajdonképpen hinni az Isten Fiában, Jézus Krisztusban. Isten tudja, hogy szívvel hiszünk a teljes bűnbocsánatában, de ez olyan örömmé lesz a megváltott ember számára, hogy azt nem fogja tudni magában tartani. Ezért szinte óhatatlan, hogy arról bizonyságot tegyen emberek előtt (Szívvel hiszünk, s a szánkkal teszünk bizonyságot.) Isten újjászül bennünket, akik hiszünk és Krisztus tanítványaivá válunk, majd pedig zálogul adja az Ő Szentlelkét, hogy biztosítson minket az örök élet felől. A Szentlélek pedig az újonnan született embert megtanítja az Isten ismeretére, és elvezeti minden igazságra. A megtérés után egy teljes gondolkodásbeli fordulat fog következni, ahol a keresztyén ember hátralevő életét odaszánja hálaáldozatul az Úrnak, hogy többé ne az önző énje éljen tovább, hanem élhessen benne Krisztus, a tőle kapott új élete. 
Így a megtérése utáni létben, ha odafigyel Istenre, és engedi, hogy az új élete érvényesülhessen, és többé ne a saját akarata irányítsa, akkor Isten megszenteli arra a napra, amikor hazahívja a mennyországba kedves gyermekét.
Természetesen mindez csak elmélet. Isten sokféleképpen tud hozzád is szólni. Talán legfőképpen a mi kultúránkban is a kijelentését - mi Igének nevezzük - a Biblia szavait, mondatait használja akár olvasva, akár Istentiszteleten elhangozva. Mert hiszem, hogy ma is szól, ugyanis "a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által" (Ez a Rómabeliekhez írt levélben van a 10. rész 17. versében)
Szóval ha van kedved olvasd, menj el vasárnap vagy máskor igemagyarázatot hallgatni, kezd esetleg az evangéliumok olvasásával, vagy ami érdekel, és hiszem, hogy csodákat fogsz átélni. Sok helyen hozzáférsz online Bibliához is, például: Károli fordítás; vagy az új fordítás; de ezen kívül is számos helyen megtalálható például alkalmazásként is hangzó bibliaként is. Én még is azt javaslom, ha teheted, akkor olvasd a könyvet kezedbe fogva, lapozgasd és keresd Istent ezen keresztül, ahogyan évezredek óta teszik az emberek.

Ha a keresztyénségről érdeklődsz még bővebben is érdemes böngészned az egyik barátom oldalát is. (http://www.hivo.hu/).

(Igazad van, ha arra gondolsz rosszul használom a keresztyén szót: had álljon itt egy idézet ehhez, amit részletesebben megtalálsz itt
"A keresztyén szó alapja a görög krisztianosz, ami Krisztus követőjét, tanítványát jelenti. A görög szó a szláv nyelveken keresztül került a magyarba. Ezért a szláv krisztyán először kirisztyán, majd keresztyén lett.
A magyar nyelvben nagyon sokáig a keresztyén szót használta mindenki még a reformáció után is. Nem volt felekezeti különbség a szóhasználatban. Pázmány is a keresztyént használta, de Káldi György 1626-ban kiadott első teljes magyar nyelvű katolikus bibliafordítása is ezt a szót használta. A keresztyén szó használatának helyességét egyébként még az 1967-ben kiadott katolikus fordítású Biblia magyarázata is helyesnek tartja, amikor azt írja, hogy a keresztyén szó jelentése „szóról szóra annyit jelent, mint Krisztus követője, tanítványa, híve”."

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nagymama emlékére

Vasárnap meghalt Nagymama. Gyermekeinknek csak egyszerűen "dédi". Elaludt, úgy ment át abba az országba, ahol nincs többé könny és gyász, fájdalom, vagy jajkiáltás. Ilyenkor számtalan okos dolgot szoktak mondani, visszaemlékeznek az életútra, amit itt a Földön bejárt. De 95 évet bejárni sem egyszerű! Mindebből pedig mit is láthatunk mi gyerekek? Néhány együtt töltött év, roppant kevés, mégis elég a példa okán! Hogy mi fémjelzi leginkább az ember életét nehéz megmondani. De ő képes volt az életét a családjának szentelni, hűséges társul szegődni férje mellé. Kálmán bácsi1935-ben a Balaton mellett nyaralva ismerte meg Kádár Lajos nagykanizsai lelkész Erzsébet leányát, dédit, akit 1937 augusztusában vett feleségül Pesten, a Kálvin téri templomban. Egész életében, munkájában segítője és támasza volt, ő mindketten pedagógusként mentek nyugdíjba. Négy leányt neveltek fel, akik a matematika és a vegyészet területén szereztek diplomát. Ennyi a száraz tények talaján. De az arc derűje,

Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács

Számomra az egyik legkedvesebb húsvéti vers Ámon az ács címmel Túrmezei Erzsébet verse. Megkísérlem úgy interpretálni számotokra, hogy érthető legyen. Gondolkozzunk el együtt rajta, hiszen azt a keresztet, ami durva és nehéz én is ácsoltam, nekem is készült. Keresési eredmények Internetes találatok Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács Két szálfát hoztak Ámon udvarára és szólt a főpap: „Ámon, jól figyelj: Kereszt legyen. Ne félj! Meglesz az ára. Durva, nehéz… Ne faragj rajt' sokat. Sürgős.” És Ámon munkához fogott. Fejszecsapások hullottak a fára. Akkor hajnalodott. Felkelt az asszony is, a gyermek is. „Édesapám, milyen két furcsa fa. Mi lesz belőle?” „Eriggy Salomé, ne is kérdezd!”– döbben föl az apa Kis Salomé vidáman elszalad. Milyen erős a nemrég béna láb! De jó is volt Jézushoz vinni őt, követve szívük halk sugallatát. Csodálatos volt az a pillanat! Ámon dolgozik. Készül a kereszt. Nehéz a szíve. Ki is hordja majd? Valami gyilkos, lator, lázadó ny

Ábrahám alkuja

Talán sokak előtt ismert a történet, hogy miután Ábrahám megtudja, hogy Sodoma városa ítélet előtt áll, megkísérel Istennel beszélni (Mózes I. 18:16-). Ez nem egy szokványos arab vagy zsidó alku, ahol a két fél kölcsönösen enged, majd pedig megállnak a számukra kedvező árnál. Ugyanis egy irányba haladnak mindketten. Ábrahámot magát is meglepheti, hogy a haragvó, mindenható Úr milyen könnyedén enged a beszélgetésükben. Ez csak egyféleképpen lehet, ha Isten mindenféle módon meg akarja menteni az ott élő embereket. Azokat, akik szinte kérkednek is bűneikkel, "bátran" vállalják másságukat, nincs előttük értéke a családi közösségnek, megtesznek mindent a pénzért, amáért, nem éreznek lelkiismeret furdalást, ha ölniük kell. Persze ez kissé általános, és mi ugye nem is vagyunk ilyenek. Azok biztos megérdemelték a sorsukat. De Isten sem azokról, sem pedig rólunk nem így gondolkodik. Tíz igaz emberért is megkönyörül a városon. És ekkor Ábrahám abba hagyja z alkudozást, hiszen mégiscsak