Ugrás a fő tartalomra

Az egyetemes imahétről!

„Monda pedig nekik: Mikor imádkoztok, [ezt] mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is.” (Lukács 11:2)

Genf – 2011-ben a világszerte a keresztények egységéért tartott ökumenikus imahéten a jeruzsálemi első keresztény egyház eredetével fognak foglalkozni. Az Egyházak Világ-tanácsának közleménye szerint arra az időszakra fognak emlékezni, amikor az egyház még valóban egységes volt. „Az az egység, amelyet korunkban keresünk, nem csak egy absztrakt koncepció” – hangsúlyozta az EVT főtitkára, Olav Fykse Tveit.

Az imahetet a palesztíniai keresztények fogják előkészíteni. Az északi félteként az imahét 2011. január 16-tól 23-ig tart, míg a déli féltekén pünkösdkor ünneplik.

palesztíniai keresztények az Apostolok Cselekedetei közül választottak témát: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (ApCsel 2,42) A Szentföldön élő keresztények ezt a négy alap elemet szeretnék előtérbe állítani – írta közleményében az egyházi tanács. „Ez a megújulásra szólít bennünket, a hit letagadhatatlan részeihez való visszatérésre.”

Az imahetet a keresztények egységének elősegítésére hívták életre.

Eddig a hír arról, hogy mi is az értelme annak a hívásnak, ami mindenki felé hangzik a jövő héten. Egyrészt megmutatni a külvilágnak, hogy Jézus követésekor, a kereszténység mindennapi megélésében igen is komoly egység van a különféle felekezetek tagjai között. Mert, Ő elküldte számunkra a Szent Lelket, akit ha valaki befogad, azt elvezeti minden igazságra, és eggyé teszi Jézussal, az Atyával, s a láthatatlan gyülekezet többi tagjával. Másfelől lehetőséget teremt arra, hogy a megtérhessen az is, aki eddig talán éppen a felekezetek különbségeit látva talált okot, hogy ne kérjen bűnbocsánatot, új életet a maga számára. Pedig minden vasárnap úgy zengik be a harangok a falvakat, városokat, hogy az elérhessen a segítségre, megtöltésre várakozó szomjas szívekhez. Jöjjön hát mindenki, mert az imahéten nemcsak imádkozunk egy szívvel, de sokat épülhetünk is egymás hite által ebben a sokszínű egyházban. Az alkalmakat ajánljuk szeretteink figyelmébe, és segítsük eljönni barátainkat

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nagymama emlékére

Vasárnap meghalt Nagymama. Gyermekeinknek csak egyszerűen "dédi". Elaludt, úgy ment át abba az országba, ahol nincs többé könny és gyász, fájdalom, vagy jajkiáltás. Ilyenkor számtalan okos dolgot szoktak mondani, visszaemlékeznek az életútra, amit itt a Földön bejárt. De 95 évet bejárni sem egyszerű! Mindebből pedig mit is láthatunk mi gyerekek? Néhány együtt töltött év, roppant kevés, mégis elég a példa okán! Hogy mi fémjelzi leginkább az ember életét nehéz megmondani. De ő képes volt az életét a családjának szentelni, hűséges társul szegődni férje mellé. Kálmán bácsi1935-ben a Balaton mellett nyaralva ismerte meg Kádár Lajos nagykanizsai lelkész Erzsébet leányát, dédit, akit 1937 augusztusában vett feleségül Pesten, a Kálvin téri templomban. Egész életében, munkájában segítője és támasza volt, ő mindketten pedagógusként mentek nyugdíjba. Négy leányt neveltek fel, akik a matematika és a vegyészet területén szereztek diplomát. Ennyi a száraz tények talaján. De az arc derűje,

Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács

Számomra az egyik legkedvesebb húsvéti vers Ámon az ács címmel Túrmezei Erzsébet verse. Megkísérlem úgy interpretálni számotokra, hogy érthető legyen. Gondolkozzunk el együtt rajta, hiszen azt a keresztet, ami durva és nehéz én is ácsoltam, nekem is készült. Keresési eredmények Internetes találatok Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács Két szálfát hoztak Ámon udvarára és szólt a főpap: „Ámon, jól figyelj: Kereszt legyen. Ne félj! Meglesz az ára. Durva, nehéz… Ne faragj rajt' sokat. Sürgős.” És Ámon munkához fogott. Fejszecsapások hullottak a fára. Akkor hajnalodott. Felkelt az asszony is, a gyermek is. „Édesapám, milyen két furcsa fa. Mi lesz belőle?” „Eriggy Salomé, ne is kérdezd!”– döbben föl az apa Kis Salomé vidáman elszalad. Milyen erős a nemrég béna láb! De jó is volt Jézushoz vinni őt, követve szívük halk sugallatát. Csodálatos volt az a pillanat! Ámon dolgozik. Készül a kereszt. Nehéz a szíve. Ki is hordja majd? Valami gyilkos, lator, lázadó ny

Ábrahám alkuja

Talán sokak előtt ismert a történet, hogy miután Ábrahám megtudja, hogy Sodoma városa ítélet előtt áll, megkísérel Istennel beszélni (Mózes I. 18:16-). Ez nem egy szokványos arab vagy zsidó alku, ahol a két fél kölcsönösen enged, majd pedig megállnak a számukra kedvező árnál. Ugyanis egy irányba haladnak mindketten. Ábrahámot magát is meglepheti, hogy a haragvó, mindenható Úr milyen könnyedén enged a beszélgetésükben. Ez csak egyféleképpen lehet, ha Isten mindenféle módon meg akarja menteni az ott élő embereket. Azokat, akik szinte kérkednek is bűneikkel, "bátran" vállalják másságukat, nincs előttük értéke a családi közösségnek, megtesznek mindent a pénzért, amáért, nem éreznek lelkiismeret furdalást, ha ölniük kell. Persze ez kissé általános, és mi ugye nem is vagyunk ilyenek. Azok biztos megérdemelték a sorsukat. De Isten sem azokról, sem pedig rólunk nem így gondolkodik. Tíz igaz emberért is megkönyörül a városon. És ekkor Ábrahám abba hagyja z alkudozást, hiszen mégiscsak