Ugrás a fő tartalomra

Karácsonyra várva

Miközben a nyomtatott és elektronikus sajtó is zúdítja ránk az ilyenkor oly közkedvelt szavait mint; vegyél, olcsó, akciós, ajándék, stb., a minap kezembe akadt egy számomra nagyon kedves és fontos szalagos kazetta, még a múlt századból.

Azért kedves számomra, mert boldogult ifjú koromban magam is énekeltem róla két dalt is egy színdarabban, melyet a gyülekezetben adtunk elő.

Ez a kazetta a Jubilate együttes által előadott keresztény ifjusági dalokat tartalmazza, és ahogy végigfutottam a dalcímeken, egyből annak a dalnak a címén akadt meg a szemem, melyet ugyan nem énekeltem, de csodálatos egyszerűséggel mutatja meg számunkra, hogy mi is, helyesebben ki is a legnagyobb ajándék a mi számunkra karácsonykor, és az év összes többi napján is.

Szeretném most ennek a dalnak a szövegét megosztani mindazokkal, akik olvassák ezt a blogot, és remélem, hogy minél több szívhez eljut.

Értünk áldozta életét

"Kicsi gyermekként úgy vártuk a karácsonyt,
a sok ajándékot, amit kaptunk, s nem
értettük igazán, hogy a legszebb ajándékot
egy gyermek hozta el ezen az éjszakán.

Refr.
Érettünk áldozta életét. Érettünk hordta súlyos
keresztjét. Ő oda'dott mindent, mit adni tudott,
az embernek célt mutatott.

S, hogy az évek teltek jobban értettük, hogy mit
jelent nekünk ez az ajándék, hogy az Isten Fia
szenvedett és megfeszíttetett, mert szeretett,
mert szeretett.

Refr.

Mostmár tudom én is miért élek, már nem félek
átadom egész életem. A szavak az ajkamon,
örömöm, bánatom, mindenem az Övé.
Az Övé, hisz...

Érettünk áldozta életét. Érettünk hordta súlyos
kerezstjét. Ő oda'dott mindent mit adni tudott, és
nekem is célt mutatott. Nekem is célt mutatott."

Milyen szép az a hármasság, mely ebben a dalban szerepel; kicsi gyermekként nem értettük, aztán ahogy teltek az évek jobban értettük, és mostmár tudom. Mégis vannak olyanok, akik, bár már nem kicsi gyerekek, sem nem ifjak, mégsem értik...
Imádkozzunk azokért, akik talán még a "nem értés" vagy a "jobban értés" fázisában vannak, hogy megtudják ők is, hogy nem a 0% THM, az ingyenhitel és a legmodernebb LED tévé az igazi ajándék az életünkben, hanem maga Jézus Krisztus, aki most is ebben az adventben is ott kopogtat a szívünk ajtaján, és nekünk semmi dolgunk nincs, csak beengedni őt az életünkbe.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nagymama emlékére

Vasárnap meghalt Nagymama. Gyermekeinknek csak egyszerűen "dédi". Elaludt, úgy ment át abba az országba, ahol nincs többé könny és gyász, fájdalom, vagy jajkiáltás. Ilyenkor számtalan okos dolgot szoktak mondani, visszaemlékeznek az életútra, amit itt a Földön bejárt. De 95 évet bejárni sem egyszerű! Mindebből pedig mit is láthatunk mi gyerekek? Néhány együtt töltött év, roppant kevés, mégis elég a példa okán! Hogy mi fémjelzi leginkább az ember életét nehéz megmondani. De ő képes volt az életét a családjának szentelni, hűséges társul szegődni férje mellé. Kálmán bácsi1935-ben a Balaton mellett nyaralva ismerte meg Kádár Lajos nagykanizsai lelkész Erzsébet leányát, dédit, akit 1937 augusztusában vett feleségül Pesten, a Kálvin téri templomban. Egész életében, munkájában segítője és támasza volt, ő mindketten pedagógusként mentek nyugdíjba. Négy leányt neveltek fel, akik a matematika és a vegyészet területén szereztek diplomát. Ennyi a száraz tények talaján. De az arc derűje,

Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács

Számomra az egyik legkedvesebb húsvéti vers Ámon az ács címmel Túrmezei Erzsébet verse. Megkísérlem úgy interpretálni számotokra, hogy érthető legyen. Gondolkozzunk el együtt rajta, hiszen azt a keresztet, ami durva és nehéz én is ácsoltam, nekem is készült. Keresési eredmények Internetes találatok Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács Két szálfát hoztak Ámon udvarára és szólt a főpap: „Ámon, jól figyelj: Kereszt legyen. Ne félj! Meglesz az ára. Durva, nehéz… Ne faragj rajt' sokat. Sürgős.” És Ámon munkához fogott. Fejszecsapások hullottak a fára. Akkor hajnalodott. Felkelt az asszony is, a gyermek is. „Édesapám, milyen két furcsa fa. Mi lesz belőle?” „Eriggy Salomé, ne is kérdezd!”– döbben föl az apa Kis Salomé vidáman elszalad. Milyen erős a nemrég béna láb! De jó is volt Jézushoz vinni őt, követve szívük halk sugallatát. Csodálatos volt az a pillanat! Ámon dolgozik. Készül a kereszt. Nehéz a szíve. Ki is hordja majd? Valami gyilkos, lator, lázadó ny

Ábrahám alkuja

Talán sokak előtt ismert a történet, hogy miután Ábrahám megtudja, hogy Sodoma városa ítélet előtt áll, megkísérel Istennel beszélni (Mózes I. 18:16-). Ez nem egy szokványos arab vagy zsidó alku, ahol a két fél kölcsönösen enged, majd pedig megállnak a számukra kedvező árnál. Ugyanis egy irányba haladnak mindketten. Ábrahámot magát is meglepheti, hogy a haragvó, mindenható Úr milyen könnyedén enged a beszélgetésükben. Ez csak egyféleképpen lehet, ha Isten mindenféle módon meg akarja menteni az ott élő embereket. Azokat, akik szinte kérkednek is bűneikkel, "bátran" vállalják másságukat, nincs előttük értéke a családi közösségnek, megtesznek mindent a pénzért, amáért, nem éreznek lelkiismeret furdalást, ha ölniük kell. Persze ez kissé általános, és mi ugye nem is vagyunk ilyenek. Azok biztos megérdemelték a sorsukat. De Isten sem azokról, sem pedig rólunk nem így gondolkodik. Tíz igaz emberért is megkönyörül a városon. És ekkor Ábrahám abba hagyja z alkudozást, hiszen mégiscsak