Ugrás a fő tartalomra

Mi kerül a karácsonyfánk alá?

„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.” (János1:5)

A fenti kérdés sokakat érinthet lelke mélyéig, hiszen az év egyik, ha nem a legfontosabb családi ünnepe előtt állunk. Nemcsak a háziasszonyok, vagy a szülők felé égető kérdés: jó-jó, de mi kerüljön a fa alá. Hiszen sokfélék vagyunk, a szegényebbeknél a válságból még ki sem kecmeregve akár a legkisebb ajándék megvásárlása, sőt akár az ünnepi asztalra kerülő étel is kérdés lehet. Másoknál, akik gazdagabbak ilyenkor derül ki, hogy mindenük megvan. „Menjük a Bahamákra? Ó már kétszer is voltunk. Akkor a legújabb LCD Tv, ugyan már rég megvettük a srácoknak…” Bár a két véglet felemlegetése nem szép, mégis mindannyiunkat összeköt a karácsony fő kérdése. A sok energia, amit a vásárlásra, előkészületekre pazarolunk, meg is ronthatja a szenteste meghitt csöndjét. Mert a karácsonyt senkinek sem szabad pénzügyi kérdéssé egyszerűsíteni. A pénz helyett, a fizikai ajándékokon túl a lelkünkkel kellene leginkább készülni, az Úr érkezésére. Mert Ő készül tehozzád ebben az évben is. Szeretne bebocsátást találni egy olyan szívbe, aki már nem látja a napi gondjai közül, hogy a Megváltó megszülethet számára is. Egy olyan szívbe, aki nem törődik igazán másokkal, csak a saját karácsonya érdekli. Egy szívbe, aki sok karácsonyt elszalasztott már, és megpróbálja tömködni a hiányosságait pénzzel, barátokkal, pótszerekkel. Pedig fel kellene kerekedni lélekben a betlehemi pásztorokkal, a három királlyal megkeresni Jézust, aki urak ura, királyok királya, még az adventben is. Ő szelíden most is feléd nyújtja békejobbját. Elfogadod-e?

Így elfogadva kegyelmét a karácsonyfa összes gyertyafényénél, az ajándékok csillogásánál Urunk fénye fogja ékesen bevilágítani az életed. S leszel a családod, gyülekezeted békekövete „pálmaágakkal” hirdetve, hogy van kegyelem neked is, s többé nincs elrontott, megkeseredett élet, s nincs hiány a fa alatt sem.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nagymama emlékére

Vasárnap meghalt Nagymama. Gyermekeinknek csak egyszerűen "dédi". Elaludt, úgy ment át abba az országba, ahol nincs többé könny és gyász, fájdalom, vagy jajkiáltás. Ilyenkor számtalan okos dolgot szoktak mondani, visszaemlékeznek az életútra, amit itt a Földön bejárt. De 95 évet bejárni sem egyszerű! Mindebből pedig mit is láthatunk mi gyerekek? Néhány együtt töltött év, roppant kevés, mégis elég a példa okán! Hogy mi fémjelzi leginkább az ember életét nehéz megmondani. De ő képes volt az életét a családjának szentelni, hűséges társul szegődni férje mellé. Kálmán bácsi1935-ben a Balaton mellett nyaralva ismerte meg Kádár Lajos nagykanizsai lelkész Erzsébet leányát, dédit, akit 1937 augusztusában vett feleségül Pesten, a Kálvin téri templomban. Egész életében, munkájában segítője és támasza volt, ő mindketten pedagógusként mentek nyugdíjba. Négy leányt neveltek fel, akik a matematika és a vegyészet területén szereztek diplomát. Ennyi a száraz tények talaján. De az arc derűje,

Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács

Számomra az egyik legkedvesebb húsvéti vers Ámon az ács címmel Túrmezei Erzsébet verse. Megkísérlem úgy interpretálni számotokra, hogy érthető legyen. Gondolkozzunk el együtt rajta, hiszen azt a keresztet, ami durva és nehéz én is ácsoltam, nekem is készült. Keresési eredmények Internetes találatok Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács Két szálfát hoztak Ámon udvarára és szólt a főpap: „Ámon, jól figyelj: Kereszt legyen. Ne félj! Meglesz az ára. Durva, nehéz… Ne faragj rajt' sokat. Sürgős.” És Ámon munkához fogott. Fejszecsapások hullottak a fára. Akkor hajnalodott. Felkelt az asszony is, a gyermek is. „Édesapám, milyen két furcsa fa. Mi lesz belőle?” „Eriggy Salomé, ne is kérdezd!”– döbben föl az apa Kis Salomé vidáman elszalad. Milyen erős a nemrég béna láb! De jó is volt Jézushoz vinni őt, követve szívük halk sugallatát. Csodálatos volt az a pillanat! Ámon dolgozik. Készül a kereszt. Nehéz a szíve. Ki is hordja majd? Valami gyilkos, lator, lázadó ny

Ábrahám alkuja

Talán sokak előtt ismert a történet, hogy miután Ábrahám megtudja, hogy Sodoma városa ítélet előtt áll, megkísérel Istennel beszélni (Mózes I. 18:16-). Ez nem egy szokványos arab vagy zsidó alku, ahol a két fél kölcsönösen enged, majd pedig megállnak a számukra kedvező árnál. Ugyanis egy irányba haladnak mindketten. Ábrahámot magát is meglepheti, hogy a haragvó, mindenható Úr milyen könnyedén enged a beszélgetésükben. Ez csak egyféleképpen lehet, ha Isten mindenféle módon meg akarja menteni az ott élő embereket. Azokat, akik szinte kérkednek is bűneikkel, "bátran" vállalják másságukat, nincs előttük értéke a családi közösségnek, megtesznek mindent a pénzért, amáért, nem éreznek lelkiismeret furdalást, ha ölniük kell. Persze ez kissé általános, és mi ugye nem is vagyunk ilyenek. Azok biztos megérdemelték a sorsukat. De Isten sem azokról, sem pedig rólunk nem így gondolkodik. Tíz igaz emberért is megkönyörül a városon. És ekkor Ábrahám abba hagyja z alkudozást, hiszen mégiscsak