Mi kerül a karácsonyfánk alá?

„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.” (János1:5)

A fenti kérdés sokakat érinthet lelke mélyéig, hiszen az év egyik, ha nem a legfontosabb családi ünnepe előtt állunk. Nemcsak a háziasszonyok, vagy a szülők felé égető kérdés: jó-jó, de mi kerüljön a fa alá. Hiszen sokfélék vagyunk, a szegényebbeknél a válságból még ki sem kecmeregve akár a legkisebb ajándék megvásárlása, sőt akár az ünnepi asztalra kerülő étel is kérdés lehet. Másoknál, akik gazdagabbak ilyenkor derül ki, hogy mindenük megvan. „Menjük a Bahamákra? Ó már kétszer is voltunk. Akkor a legújabb LCD Tv, ugyan már rég megvettük a srácoknak…” Bár a két véglet felemlegetése nem szép, mégis mindannyiunkat összeköt a karácsony fő kérdése. A sok energia, amit a vásárlásra, előkészületekre pazarolunk, meg is ronthatja a szenteste meghitt csöndjét. Mert a karácsonyt senkinek sem szabad pénzügyi kérdéssé egyszerűsíteni. A pénz helyett, a fizikai ajándékokon túl a lelkünkkel kellene leginkább készülni, az Úr érkezésére. Mert Ő készül tehozzád ebben az évben is. Szeretne bebocsátást találni egy olyan szívbe, aki már nem látja a napi gondjai közül, hogy a Megváltó megszülethet számára is. Egy olyan szívbe, aki nem törődik igazán másokkal, csak a saját karácsonya érdekli. Egy szívbe, aki sok karácsonyt elszalasztott már, és megpróbálja tömködni a hiányosságait pénzzel, barátokkal, pótszerekkel. Pedig fel kellene kerekedni lélekben a betlehemi pásztorokkal, a három királlyal megkeresni Jézust, aki urak ura, királyok királya, még az adventben is. Ő szelíden most is feléd nyújtja békejobbját. Elfogadod-e?

Így elfogadva kegyelmét a karácsonyfa összes gyertyafényénél, az ajándékok csillogásánál Urunk fénye fogja ékesen bevilágítani az életed. S leszel a családod, gyülekezeted békekövete „pálmaágakkal” hirdetve, hogy van kegyelem neked is, s többé nincs elrontott, megkeseredett élet, s nincs hiány a fa alatt sem.